Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Murai András: Metropolis
országon vajmi keveset olvashattunk. A Metropolis most a kortárs filmtörténet- és elméletírás két kiemelkedő személyiségének tanulmányát és Jean-Luc Godard sajátos filmtörténeti megközelítését közli. Mindhárom írás a hazai olvasók előtt eddig ismeretlen volt. A filmtörténeti tanulmányok, talán töredékességük miatt, nem hatolnak túlságosan mélyre, inkább csak a téma felszínét karcolják, de egy új gondolkodásmód lehetséges irányait mindenképpen jelzik. Michele Lagny a filmtörténet felosztásának problémáiról, mint a filmtörténet kutatásának egyik első lépéséről értekezik. A tér- és időbeli határok felállítása során (földrajzi, kronológiai, történelmi-politikai szempontokat emel ki) korábbi elméleteket cáfol és erősíti meg, miközben alkotással támasztja alá saját teóriáját. Kristin Thompson az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában népszerű neoformalista (az egyes művek olvasatára koncentráló és a sablon-megoldásokat kiküszöbölő) felfogással kapcsolatban fejti ki nézeteit. A harmadik, az előzőektől lényegesen eltérő írás igazi csemege, hiszen a filmművészet történetében legradikálisabb változást hozó irányzat egykori élharcosától, a mai filmművészet magányos cédrusától, Jean-Luc Godard-tól való. A francia rendező most sem okoz csalódást: mikor a filmtörténet „geológiai rétegeit” feltérképezi, a rá jellemző sajátos asszociációval köti össze az időben és térben távol eső műveket. Utazásokra bontott filmtörténetét nem a narrativitás törvényeinek veti alá, hanem „régészeti módszerrel” a mélyben meghúzódó összefüggéseket próbálja feltárni. Godard mozaik-világában például egy kupéba kerül Browning Drakulája, Rossellini Németország nulla éve, Hitchcock Madarakja és Godard Weekendie (Hatodik utazás). Godard vállaltan „saját filmtörténetet” készít, hangsúlyozva a szubjektum viszonyát a művekhez, mégis figyelemre méltó összefüggéseket teremtve. Ez is filmtörténet - más megközelítésben. A filmtörténet-elmélet-blokk után a Metropolis - a folyóirat egészére jellemző alapossággal - a témával kapcsolatos bőséges irodalomjegyzéket kínál - tematikus szerkesztésben, precíz bibliográfiával. Tanulságos végigtekinteni a válogatáson: a 63 ajánlott olvasmány közül három származik magyar szerzőtől és mindössze három tanulmány jelent meg magyar nyelven! A Metropolis második része a kortárs magyar mozgóképgyártás meghatározó alakjával, Gothár Péterrel foglalkozik. A négy tanulmány és egy interjú a rendező filmes és színházi tevékenységét több szempontból is elemzi, átfogó képet adva Gothár eddigi életművéről. Liszka Tamás hét mozi- és egy tévéfilmjét kronológiai sorrendben vizsgálja, hiszen - mint úja - az alkotóra „nem a kifejezőeszközök merev használata, hanem a különböző témákat másmás módon megközelítő, kísérletező kedvű alkotói habitus jellemzi”, ezért a stílusjegyek mindig csak az adott mű kontextusában értelmezhetők hitelesen. Gelencsér Gábor elemzésének vezérfonala - és egyben szerinte, Gothár művészetének eredetisége - a valóságközeli ábrázolás erős stilizációjának és a filmnyelvi experimentalizmusnak egyidejű jelenléte. Margócsy István Gothár filmjeinek irodalmiasságát emeli ki, s e motívum, az irodalmi hagyományok mozgóképesítése mentén haladva mutat rá „az irodalmias film- csinálás hátulütőire.” Gothár más kifejezési formában is jelentősét alkotott. Nemcsak film- hanem színházi rendezőként is komoly kritikai-, közönségsikert ért el, számos dijat nyert, előadásai egyedi, a színházi tradíciókat 687
