Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Murai András: Metropolis
hanem azért is, mert végre tartalmas, bő terjedelmű, mozgóképpel kapcsolatos írásokban élvezkedhetünk. Elmélyedhetünk a több mint száz esztendős médium történetével, elméletével, alkotásaival és rendezőivel foglalkozó elemzésekben, tájékozódhatunk a filmelmélet nemzetközi eredményeiről. Végre, hangsúlyozom mégegyszer, egy filmelméleti lap. Mert milyen könyvet emelhet le a polcról, milyen folyóiratba lapozhat bele az az érdeklődő', aki ma Magyarországon filelmélettel és -történettel (akár hivatásszerűen) szeretne foglalkozni? Abban az országban, amelynek filmművészete az elmúlt ötven évben majdnem folyamatosan az európai élvonalban volt, és ahol az egyik első, nemzetközileg is jelentős, ma is alapműnek tekintett összegző filmelméleti munka született, még 1924-ben, Balázs Béla tollából. Tegyük fel, hogy az illető magyar nyelven kíván kutakodni, s nem azért, mert tudása erre korlátozza, hanem mert úgy gondolja: az adott elméleti mű akkor hat termékenyítőén, akkor képes önmaga aktivizálására, ha a hazai kultúra és tudomány szerves részévé válik, s nem nehezen megközelíthető hivatkozás marad. Annak ellenére, hogy az utóbbi években felpezsdülni látszik a filmes tárgyú könyvkiadás, meglehetősen kevés elméleti munka jelenik meg e témakörben. Legrosszabbul talán a folyóiratok terén állunk; az amúgy is kevés filmes lap száma az elmúlt évben tovább csökkent, s bár több, más profilú folyóirat rendszeresen helyet ad mozgóképkultúrával kapcsolatos írásoknak, ezek nem helyettesíthetik a szisztematikusan gondolkodó film- művészeti és -tudományi folyóiratokat. Eddig két, tiszteletre méltó tradícióval rendelkező filmelméleti lap létezett hazánkban. Az a kettő pontosabban csak egy. A Filmkultúra ugyanis 1996 óta már csak az Interneten olvasható. (A Filmintézet a Filmkultúra mutációjával párhuzamosan életre hívta a Filmspirál elnevezésű filmtudományi időszakos kiadványt, mely azonban, többek között rendszertelen megjelenése és terjesztési hiányossága révén, csupán a legszűkebb szakmai elithez juthat el.) A másik filmművészeti folyóirat, a Filmvilág témái és rovatai komplex, a mozgókép- és médiakultúrára egyaránt irányuló igények kielégítését célozzák. A széles publikum és a szűkebb szakma elvárásainak egyszerre megfelelni azonban nem lehet. E lap iránt érzett minden tiszteletem és szeretetem ellenére meg kell vallanom: egyre több benne a publicisztika műfajára redukálódó, vagy a divatos szlengnek magát alárendelő írás. A Meti'opolis tudományos igényessége tehát mindenképpen új színfoltja filmelmélet-kultúránknak. A több mint száz oldalas 1997/tavaszi szám csupán három egységre tagolódik, lehetőséget teremtve az egyes témák részletes kifejtésére. Az első filmtörténet-elmélettel foglalkozik. Az összeállítás a legújabb filmtörténeti gondolkodás nemzetközi eredményeibe enged betekintést. A’80- as években a filmtörténet-kutatás módszerében változás következett be. Míg korábban elsősorban formanyelvi és társadalomtörténeti szempontból vizsgálták a mozgókép históriáját, addig az elmúlt és jelenkori évtizedben az intézménytörténeti megközelítés vált divatossá. Ennek lényege, hogy a klasszikus művészeti, illetve esztétikai szempontról a film és a társadalom többrétegű kapcsolatának vizsgálatára helyezi a hangsúlyt: a gyártás, technológia, gazdasági oldal éppúgy fontos, mint a filmelbeszélés intézményének, társadalmi kanonizáltságának kialakulása, változásai. Minderről Magyar686
