Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tomka Péter: Magánbeszéd az avarokról
TOMKA PÉTER Magánbeszéd az avarokról Az Életünk megtisztelő felkérésének eleget téve, mesterem, László Gyula és elérhetetlen példaképem, Móra Ferenc nyomdokain haladva választottam ezt a műfajt. Magánbeszéd, és közben hangos gondolkodás, mert az előadás nem tartja magát a tudományos esszé Íratlan szabályaihoz. Nem indokol, nem jegyzetel, nem hivatkozik és nem vitatkozik (csak a legszükségesebb mértékben), hanem avar sírok és leletek között eltöltött 30 évnyi kutatómunka alapján-közben kialakított képet közvetít. Nemcsak az avar korról és népekről, hanem az „avarológia” állásáról is - ahogy az a szerzőn keresztül visszavetül. A hitelesség kedvéért elmondhatom: most is avarok közül jövök. Ménfő-' csanakon került elő temetőjük a leendő bevásárlóközpont területén. Természetes, hogy nem úgy viselkednek, ahogy elvártam volna tőlük: rejtélyesek, idegenek a vadászterületemen. Korai, 7. századi sírok is vannak köztük: ez meglepetés Győr körzetében. A 7. század végi-8. századi Jközépavar-koriak” sem olvasták azonban az avar kori temetkezési szokásokról írott cikkeimet, a viseletről eddig elhangzottakról nem is beszélve. A temető egy része gazdag (de azt kegyetlenül kirabolták), a másik része csóró szegény (és ezt tudták a sírrablók is, hiszen ezt a részt érintetlenül hagyták). A területet többször is felhasználták, még hármas szuperpozícióban lévő sírcsoportunk is van. régészek vágyálma lenne, ha legalább kettő nem lenne közülük mindig melléklet nélküli... Ennek ellenére szép és izgalmas leletanyag gyűlik lassan össze. Ennyit kedvcsinálónak. Kevés olyan korszaka van a Kárpát-medence történetének, amelynek régészete olyan jól állna, mint az avar koré. Temetők százai, sírok ezrei kerültek napvilágra, ráadásul bőven ellátva leletekkel: a viselet fém részeivel, fegyverekkel, munkaeszközökkel, a túlvilági utazásra szánt étellel-itallal - néha még egyebekkel is (egyebek alatt összefoglalva a fenti kategóriákba nem sorolható tárgyakat a halotti obulustól a koporsószegig). Éppen negyed- százada jelent meg Bóna István összefoglaló tanulmánya, amit gyönyörű címe okán, csak németül szoktunk idézni („Fünfundzwanzig Jahre Völkerwanderungszeitforschung”). Ideje lenne az újabb összefoglalásnak (erre itt természetesen nem vállalkozom), csak érzékeltetni szeretném anyagismeretünk bővülését. Monográfiák, anyagközlések, feldolgozások, tanulmánykötetek, konferencia-anyagok sora jelent meg ugyanis azóta, csak tallózva közülük: a Környe-kötet, a Corpus-sorozatból a Nemzeti Múzeum és Baranya megye anyaga, a solymári, a Éehértó A-B, a jászapáti, majd a régóta várt tiszafüredi, pókaszepetki temetők publikációja, a kunbábonyi nagyfőnök sírja, az arany68
