Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Tomka Péter: Magánbeszéd az avarokról

katalógus, a múlt századi vezérleletek revíziója, a tengelici konferencia előadásai, a fiatal népvándorláskorosok évenkénti kötetei, Ausztriából Zwöl- faxing, Sommerein, Leobersdorf, Szlovákiából Zsély, Pozsonybeszterce, a komáromi temető, Kassa-Zsebes monográfiái, innen is onnan is további anyagközlések, feldolgozások, konferencia-anyagok, ld. mint fent. Példaként itt a Falko Daim szerkesztette Awarenforschungen-t emelném ki két kötetes vas- kossága, széleskörűsége és nemzetközisége okán. Tanulmányok sora szól tárgytípusokról, jelenségekről, szokásokról, technikákról és kapcsolatokról. A történészek sem henyéltek (elég legyen Szádecky-Kardoss Samu kritikai forrásközléseire illetve Walter Pohl avar-könyvére utalnom). Az anthropoló- gusok és a történeti állattan művelői tették a dolgukat. Beindult közben gőzerővel a telepkutatás (nemcsak az autópályákon - de ott is). Ma már alig van avar koros régész, akinek ne lenne a tarsolyában valami az avar kori falvakról. Legfeljebb a publikálásuk halad lassan. Van tehát muníció mindenféle érveléshez.

Kedvenc mondásom: a régész első dolga megmondani a talált dologról, hogy mi az, és mindjárt a második, hogy mikori. Avar kori leleteinkről többé- kevésbé (inkább többé) meg tudjuk mondani, hogy mire szolgáltak. Ma már többnyire nem is magukról a leletekről, hanem inkább összetett tárgyak részleteiről és azok időbeli alakulásáról vitatkozunk. Nem a fülbevaló, gyöngysor, mellboglár, nem az öv veretei, a tegez díszek, a kard vagy szablya, a favödröcske abroncsai vagy a koporsópántok meghatározása okoz gondot, hanem az öltözet-viselet változásai, a tegezek szerkezete, a nyilak helyzete (és számuk jelentősége), az övék technikai megoldásai, a veretek típusainak időbeli és térbeli elterjedése, a koporsó egésze, a kardhüvely, a lószerszám részletei, rekonstrukciós lehetőségei állnak a figyelem középpontjában - és a viták során egyre tisztább lesz a kép. Szemléletünk vált komplexebbé - ehhez járulnak hozzá a szaporodó információk, új feltárások új megfigyelései, a meglévő anyag új és mégújabb szempontok szerinti vizsgálatai. A tárgyak kutatása mellett az összefüggések kutatása nyert teret. Nyilván nem ismerünk mindent, nyilván újra és újra kell értékelni sok mindent. A viseletek köréből vett példánál maradva: vajon minden „fülbevalót” fülben viseltek-e, vagy a „fej körüli ékszerek” sorában már az avar korban számolnunk kell-e más megoldásokkal (pl. hajkarikaként, mint a szláv népeknél és a magyaroknál is, vagy fejdíszről, fátyolt leszorító pártáról lecsüngő szalagok díszeként, mint a volgai bolgároknál és egy sor finnugor népnél?). Vajon a mellboglámak nevezett páros, összekapcsolható korongok a nyakon (és nem a mellen!) záródó kaftánt, vagy valamilyen könnyű kendőt kapcsoltak-e össze? Viseletűk menynyire volt általános, igaz-e, hogy csak a 7. század utolsó harmadában tűnnek fel és az avar állam politikai bukásával ez a viselet is eltűnik-e, vajon szezonális, életkorhoz kötött vagy alkalomra szóló ékszer volt-e, kialakulásában játszott-e szerepet idegen hatás (a bizánci melldíszek, esetleg a későantik korongfibulák)? A nők bal felkarja-könyöke környékén található tűtartók, orsók, kis kések azt jelentik-e, hogy ruhaujjba - ruha öblébe rejtve hordták magukkat ezeket a mindennapi eszközöket, vagy csupán a hagyomány megszabta helyen feküdtek? Vajon a temető legelőkelőbb „negyedében”, nagy munkával gondosan kiásott sírban nyugvó melléklet nélküli öreganyó a társadalom megbecsült tagja maradt-e, csupán az ő korában már nem illett

69