Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő II.
SZONNTÁG GÁBOR Thomas Merton — Misztikus teológus és szemlélődő II. Szemlélődés és társadalmi felelőség Korunkban a totalitárius társadalmi rendszerek minden lehetséges módon lealacsonyítják és megnyirbálják az emberi személyiséget. Ebben a korban, reméljük, jogosan kér meghallgatást mindenfajta egészséges tiltakozás, amely az ember elidegeníthetetlen magányát és belső szabadságát veszi védelembe. A társadalom léte ténylegesen tagjainak sérthetetlen személyes magányától függ. Ha valóban társadalom akar lenni, akkor nem állhat sem számokból, sem mechanikus egységekből, hanem egyedül személyekből. A személy pedig felelős és szabad - éppen ezért megkövetel bizonyos belső magányt, a személyes sérthetetlenségnek az érzését, saját valóságunk tudatát. Csak így válunk képessé arra, hogy odaadjuk magunkat a társadalomnak - vagy megtagadjuk tőle ezt az ajándékot. Ha az emberek egyszerűen elmerülnek a személytelen emberi lények tömegében, amelyet gépies erők sodornak tova, elveszítik igazi emberségüket, függetlenségüket, elsorvad képességük a szeretetre és az önállóságra. Ha a társadalom olyan emberekből áll, akik nem ismerik a belső magányt, akkor nem tarthatja őket össze a szeretet: ennek következtében az erőszakos és gátlástalan hatalom veszi át az uralmat. Ha az embereket megfosztják a nekik járó magánytól és szabadságtól, akkor a társadalom, amelyben élnek, elrohad: megfertőzi a szolgalelkűség, a bosszú és a gyűlölet fekélye. (Thomas Merton: Gondolatok a magányban) Thomas Merton irodalmi hírijeve - egyházon belül és kívül egyaránt - 1949- ben érte el tetőpontját a Hétlépcsős hegy sikerével, ettől fogva aztán sokan még a mai napig úgy gondolnak rá, mint nagytehetségű csavargóra és költőre, aki örökre hátat fordított a világnak annak minden gondjával, és Kentucky állam dombjai rejtekében keresett magának menedéket. Igaz, saját maga alakította ki és állandósította ezt a képet a ’40-es évek végén és az 50-es évek elején, amikor állandóan ismételgette jellegzetes felhívását a keresztény emberekhez: mondjanak le a világ értékeiről, hogyják ott az emberi társadalmat és válasszák a szigorú és csendes, Istennek szentelt életet akár egy kolostorban, akár egy olyan munkában, amely a szekuláris követelményektől a maximális mentesülést biztosítja. 670
