Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
Mezei András költő, szerkesztő úrnak CET, Budapest Kedves András! Megkaptam, s köszönöm az elegáns és igen érdekesnek ígérkező folyóiratot. Erre más levélben még visszatérek. Most épp egy aktuális dologban fordulok Hozzád, netán épp a szerkesztőséghez is. Itt van Budapesten - sajnos immár halott - Müller rabbinak mostohaleánya (Gabika). Ez a Müller Frigyes (Pinchas) dévai rabbi volt, kiváló ember, nagykultúrájú s magyar kultúrájú, vélem raboskodott több éven át az ötvenes évek második felében. (Szamosújvár, majd Duna delta.) Kiszabadulása után bizonyos idővel ment ki Izraelbe, ahol Názáret főrabbija lett. Hosszú évek óta leveleztünk, mert börtönbarátságunk olyan próbát állt ki, amely nem mindenkinek adatik meg. Ez a férfiú kifogástalan emberi és - nevezzem így börtönmoráljával sokunk csodálatát kivívta. Egyébként a hatvanas években egy erdélyi órás és a rabbi alakjából gyúrtam eggyé Weisskopf urat, a kis órást, egy novellám főhősét. (Ennek alapján készítette filmjét Bacsó jóval később.) Nos, ez a Frici barátom (így neveztem, ő meg engem gyakorta Gézukámnak) maga is írt. Határozottan volt íráskészsége, különösen ritka bölcs ember és roppantul színes egyéniség (egyébként második felesége, a kedves Olga asszony is ír), az ő leánya Gabika. Mi volna hát baráti kérésem Hozzád? Néznéd, néznétek meg írásait (s neje írásait is), lehet-e valamilyen, akár folyóiratbeli vgy kiadói perspektívát szánni nékik? Nekem ugyanis, mint tudod, sem lapom, sem kiadóm nincs és egyikhez sem kötődöm különösebben. Viszont úgy érzem: Müller rabbi személyisége, élete, művei mindenképp emlékezetre méltók lehetnek, még akkor is, ha nem számít szépírónak. Ezt az embert köztudatosítani lehet és kell, azt hiszem, ezzel nagyon jót teszünk önmagunknak és másoknak is. A magam részéről elő-utószók erejéig (ehhez hasonlók) mindent vállalok. Ingyen és bérmentve. Barátom emlékének tartozom ennyivel. Kérlek tehát, fogadd Gabikát, nézd meg vagy vedd át tőle a hozott anyagot, beszéljétek meg a kapcsolattartás móduszait etc. Ha gondolod, írok Gergely Áginak is, vagy beszélek vele, de azt hiszem: Nálad a dolog révbe juthat. Egyébiránt a rabbinak már jelentek meg könyvei, sőt sikeresek, de nálunk nyilván a stilizálás, rövidítés kérdései is felvetődnek majd. Erre embert kell találnunk majd. Vedd tehát ezt olyan ajánlólevélnek, amelynél őszintébbet személyről én még sose írtam. Ölel régi barátsággal, szeretettel - Páskándi Géza Budapest, 1993. aug. 16. Lakástelefonom, noha már megadtam: 1 860-463 G. 669
