Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
dereka táján az írás megjelent, sokan kérdezgették volt börtöntársaink: ugye a rabbi is benne van? Tudniillik az alakban, mint állag, szubsztancia. Magyarán: ráismertek... Amikor kiszabadultam, rá néhány évvel Izraelből levelet kaptam, tódé, még Romániában. Alig mertem neki válaszolni azonnal, valamiként üzentem. Meghatódtam, mélyen, hogy a sajtóban követte minden soromat, amihez csak hozzájuthatott. Magyarországra való visszahonosodásom után aztán bepótoltam, hogy odaát oly gyéren adtam hírt magamról. Rendszeresen levelezni kezdtünk. Aztán Piri nálunk járt (turistaként Pesten), aztán a drágák még csomagot is küldtek. Épp oly derű fogott el, amilyen ot is, hiszen eszembe jutott: ez jelkép és memento. Mennyire vártuk a Duna-deltába a hozzátartozók kicsiny csomagjait. Kaphattunk tólük, ha teljesítettük a normát. Ahozzátartozók pénzén, élelmével építettük rabságunk falait minél vastagabbra. Aztán leomlott - a fasizmus után - a másik legembertelenebb világhatalom. A kommunizmus. És 8 - már valóban tetőtől talpig szabad - barátjával nem találkozhat többé. Utolsó képünk egymásról az, amit a börtönben s a Duna-deltában láttunk. Amit akkortól és azóta érzünk. O ezzel szállt a sírba. Immár csak halálom után - Isten szabadságának egében és égisze alatt találkozhatunk. Én bizonyosan mellésodródom majd a sorban, vagy a nyüzsgésben, bármi is legyen. Drága Olgi, kedves Család! E sorokkal zárom levelem. Vigasztalódjunk; ismét mondom: szerette ó't az Isten. Pinchast épp úgy szerette benne, mint Fricit. Az én Fricimet. Nagy szeretettel mindigre is, a családnak minden lehetséges jót, Olginak kezeit csókolja - Géza (Páskándi) Budapest, 1993. május 10. Drága Olgi, kedves Család! Adjon a jó Isten mindenki számára békességet, habár 8 tudja, mit miért tesz, de mégis... Remélem, az új évben lesz idom végre emlékirataimmal foglalkozni, amelyben az én áldottemlékű Frici barátom külön fejezetet kap (amihez a küldött anyag igen jó emlékeztető'). Az egész családom nevében köszönöm a kedves, szép ajándékot is, mindenkit szeretettel csókol, egészséget kívánva Páskándi Géza, Anikó, Ágnes 1993. december 668
