Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
Ezért mondom, hogy boldog ember vagy, mert a Kávodot nem rabolja el senki előled... Drága Gézám, semmi értelme, hogy héber könyveket küldjünk, hisz abból nagyon keveset fogtok megérteni. Ezért mellékelve van két magyar fordítás - kóstolónak. A közeledő ünnepek és újév alkalmából kívánok egy egészséges boldog új esztendőt, újabb sikerekkel és sok-sok Kávoddal. Baráti szeretettel ölel Fricid Drága Géza barátom, Ha az ember boldog, megosztja örömét barátaival. De ha a sors keze kegyetlenül lesújt rá, akkor még nagyobb szüksége van a barátra, mert a vigasz szava a barát ajkáról oly jól esik, mint a balzsam az égő sebre. Sajnos nálam a második esetről van szó. Ugyanis életpárom, az én imádott Pirim, tragikus hirtelenséggel örökre itthagyott. 38 éves házasság után. Szívér- dugulása volt és orvosi műtét után, elvérzett. Jeruzsálemben halt meg a ,Hadásza” kórházban, ahol az ország legjobb szívsebészei mindent elkövettek, hogy megmentsék az életnek, de hiába. így volt megírva, hogy 59 éves korában adja vissza lelkét teremtőjének. Hazahoztuk Názáretre és itt temettük el, kívánsága szerint, papi prédikációk nélkül. Szívből gyűlölt minden papot, csak egy papot szeretett, de az nem tudta elparentálni, mert fojtotta a sírás. Előírás szerint mindössze egy órát gyászoltuk a földön ülve, mert beköszöntött a Sátoros ünnep, melyről azt írja a Szentírás „... és örvendezz ünnepedben és légy csak jó kedélyű”. A Mindenható bocsásson meg, de ez évben nem tudtam ezt a micvet betartani. Két lányom és fiam már kisírták magukat, de az én könnyeim forrása még nem apadt ki. Tudom, nem vagyok szép arcú ember és a sírás még jobban elcsúfít, ezért ott sírok, ahol senki sem lát. Oh pedig hány megtört özvegyasszonyt tudtam oly szép szavakkal megvigasztalni, de a megtört rabbi hová és kihez forduljon vigaszért. Én úgy éreztem, hogy életem napja alábukott, mert mihez kezdjek most, amikor közel állok a hetvenhez és nagyon kopottak a kerekek... Megboldogult feleségemmel együtt vártuk jöveteled és leveleidet, de hiába, talán most fog erre sor kerülni. Bizonyára hallottál arról, hogy zsidó chászid körökben szigorúan meg van tiltva, hogy a vőlegény a menyasszonyával találkozzék egész az esküvőig. A Chüpe megtartása után, amikor az apatársak emelik poharaikat, és a rabbi külön szobába záija az ifjú párt, akkor már meg is szabad csókolják egymást... Géza lelkem, ha már elérkezett a várva várt idő, hogy a magyar és izraeli miniszterelnökei már bratyiznak, akkor már nekünk is meg van engedve, hogy őszintén szeressük egymást... tehát baráti szeretettel ölel Szív. üdvözlet az egész családnak Fricid [1988 ősze] 657
