Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
Drága Fricikém, kedves Piroska, család! Fogadjátok tőlünk szívesen ezt a kis nyelvi hazait. A kazettán múzeumok és A fekete romantikája. Egyébként jól volnánk, rengeteget dolgozom, némi látszatja is van. Várom beharangozott könyvedet nagy izgalommal. Régi-régi barátsággal ölel, a családot sokszor puszilja - Géza barátod és Anikó meg Ágnes Budapest, 1987. nov. 10. Názáreth, 26.11.987. Drága Géza barátom, A három drámáról szóló könyvedet köszönettel megkaptuk és leírhatatlan élvezettel olvastuk. Bámulatos, hogy mi egyszerűen és szaporán alkotod műveidet és sikert-sikerre halmozol. Azért is irigylésre méltó vagy, hogy hitvesed nem ír könyvet és nem rabbiné... Mert ha egy rabbi 20 éven keresztül addig tanulmányozza a mákbetűs hatalmas fólinsokat, míg félig megvakul és kiad egy vaskos 600 oldalas kötetet, abban nincs semmi újság. De ha egy rabbiné ír egy 200 oldalas, könnyű súlyú könyvet, az már országos szenzáció. Az irodalmi kritikusok dicshimnuszokat zengenek ról^t és az egyik szerkesztő szerint, stílusa - Sálom-Aléchemre és Pere-re emlékeztet. A siker csúcspontja, a három perces fellépés volt a szombat esti jeruzsálemi televízióban. Ezek után, az én könyveimmel úgy eltűntem, mint a halnalicsillag a feltörő napsugár elől. Mit mondjak, sír a lelkem, mert oda van a Kávodom. Minden nyelvben van egy szó, melynek igaz értelmét és fogalmát nem lehet lefordítani más nyelvre: Mint például a magyarban az a szó, hogy „becsület” (aki nem tud magyarul, az nem is tudja mi az a becsület...). Ahéberben az a szó „Kávod” (a Dohány utcai zsinagógában „Koved”-nek mondják) nemcsak tiszteletet jelent, hanem elismerést, nagyrabecsülést, tekintélyt, ma- gasztalást és szellemi javakban gazdagságot is. Izraelben pár ezer zsinagóga és imaház létezik, de egyik sem részesül állami támogatásban. A templomok Kávodból élnek, mert a Kávodot nemcsak hogy meg lehet szerezni, de meg is lehet vásárolni... Amikor magamra öltöttem a papi reverencát, lemondtam minden földi élvezetről csak azért, mert imádtam a Kávodot. Erre a hobbyra az embernek szüksége van, különösen öreg napjaira, amikor már nem nagyon élvezi az evést, ivást, alvást és a többi léha dolgokat, mi marad még hátra ebből a rongyos életből: egy icipici kis Kávod. Láttam már nemegyszer beteg, megtört vén trottyosokat, kik utolsó fillérüket adták a Kávodért. Ekkor jön az én Pirim és mindent, de mindent kisajátít előlem. Ahásvéros, perzsa uralkodó, amikor szerelmi kijelentést tesz Eszternek, azt mondja: „kész vagyok érted feláldozni királyságom felét”, tehát a felét, de nem az egészet... 656
