Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Páskándi Géza hagyatékából:
Purimkor az imaházban. Azt is játsszák mint Shakespeare idején; a női szerepeket férfiak alakítják és főleg vígjátékról van szó. A krónika mindössze egyetlen egy rabbi-szemináristát jegyzett fel, aki nemcsak hogy elment a színházba, hanem megalapította az első jiddis nyelvű színtársulatot Jási városában, a múlt század végén. Abrahám Goldfaden volt a neve. Úttörő volt az ifjú szeminarista, mert színházában a női szerepet egy valódi hölgy játszotta, egy özvegyasszony árva leánya. Goldfaden, aki író, rendező és főszereplő volt egy személyben, amikor társulatával országos turnéra akart indulni, a primadonna nem volt hajlandó őt elkísérni. - „Talán nem gondolják az urak - tiltakozott az édesanyja, hogy elengedem egyetlen lányomat férfi társasággal idegen városokba?” Mit nem csinál egy ideális rabbi- író-rendező? Nyomban elvette a művésznőt feleségül... Magyarországról is tudok egy színház-sztoryt. Századunk elején tanult egy kárpátaljai Jesivában egy Klein Joszi nevű talmudista, kit azért csaptak ki, mert egy leányruhába öltözve, az éj leple alatt, titokban elment egy színház előadásra. Az ifjú bocher félt hazatérni szüleihez Patára, Pestre került, hátat fordított a vallásos életnek és ragyogó tollú magyar író-költő lett belőle: Dr. Patai József, a „Múlt és Jövő” irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztője. Még rövid nadrágban jártam, amikor szülővárosomban írtam, rendeztem és játszottam Purim-szkeccseket. Háború idején, Hunyad megye székhelyén, Déván dolgoztam, a munka-század keretén belül, mint hólapátoló és utcaseprő. Egy zimankós este elkapott a Purim és én így rongyosan, piszkosan, nagy kucsmával a fejemen, betértem a zsinagógába. A vér-özön már vége felé járt, Hitler sorsa már meg volt pecsételve és a becsípett, jókedvű elöljáróság felkért, hogy játszak el egy „purimi prédikációt”. Még mielőtt válaszoltam, vállamra borítottak egy imaköpenyt és vonszoltak a frigyszekrény elé. Ortodox imaházban csak zsargonul és héberül szabad Droset mondani, de Purimkor meg van engedve minden nyelv. Éltem az alkalommal és egy magyar ajkú neolog rabbi esküvői szertartását a Dohány utcai templomban, imitáltam. Ez volt az első jól sikerült beszédem Déván, amit híveim háború után is emlegettek. Halvány fogalmam sem volt róla, hogy tulajdonképpen próbaszónoklatról volt szó. Azóta a zsidó pap szerepét játszom az Élet színpadán, kisebb-nagyobb sikerrel, hol megtapsolnak, hol kifütyülnek. Purimkor - neológ. De az egész éven keresztül az ortodox rabbit játszom. Mivel hogy ma-holnap le kell lépnem, márpedig bejönni a színpadra nem nagy művészet, annál nagyobb a pódiumról sikeresen kivonulni... Ezért, legnagyobb sajnálatomra, nem megyek, mert nem mehetek színházba. Azonban boldog érzés részemre, hogy barátomnak mondhatom azt az embert, ki sikereket sikerekre halmoz és ki egy nép ünnepelt írója. Biztos vagyok benne, hogy te nem vagy oly büszke chávérodra* mint én vagyok barátomra... Múlt hónapban házunkban megvendégeltünk egy magas rangú budapesti delegációt. Három évi vajúdás után, végre meg fog jelenni Pirim könyve, melynek címe: „Az én rabbim”. Pirim küldi csókjait d. családodnak, én meg üdvözleteim küldöm. Légy egészséges, szerencsés és boldog. Baráti szeretettel ölel [Frici] * haverod 655
