Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon

HEGYI BÉLA

Kopasz a dombon

1.- Sipos elvtárs, ezt a papot el kéne kapni!- Átnézted a jelentéseket? Ezek készülnek valamire Bácsfüreden.- Az öregasszonyt június 3-án temetik. Eddig nem nagyon jártatta a száját. De most jó volna tudni, mit bízott az unokájára.- Nézd, Bercsán elvtárs, ezen a környéken egyébként is rosszul állunk. Egyetlen csuhást sem sikerült a partnerünkké tenni.- Információ nulla.- Nem tetszik nekem ez a pap. Békegyűlésekre nem jár, a prédikációi sem lojálisak az irányunkban. Kíváncsi vagyok, mit fog elrebegni a sírnál?- Talán mond valamit, amiért elcsíphetjük.- A falu Budapesttől negyven kilométerre fekszik a Duna partján. Nincs nekünk ott valakink a tanácsnál?- Várjunk csak. A sánta Karesz. De ó' már kilépett.- Nézd, Bercsán komám, tólünk nem lehet kilépni. Eltávozni lehet, de aki egyszer közénk tartozott, az nem szakíthat velünk véglegesen. Állományban marad a holta napjáig. Te jól ismered őt, ugye?- Együtt soroztak be bennünket 56-ban. Huh, de kemény legény volt! Mikor már harmadszor hajtották föl a dombra menetfelszereléssel - meredek úton negyven méter magasra kellett felfutni, a második oldalán sárban kúszva leereszkedni -, odavágta a parancsnoknak: Kínozza a büdös kölykeit, vagy a jó édes anyukáját, de ne minket! 0 nem megy fel többször, még ha itt helyben agyonlövik, akkor se. Micsoda botrány volt! Három havi szigorított laktanyafogság.- Hívd fel, hátha tud segíteni. Csak hallott valamit a papról. Homokos, vagy nője van. Lumpol, adósságot csinál. Amivel ráijeszthetünk.

2.

Miért, miért, miért? Csak ez a sok miért ne volna. Hiába mondja Tóth atya, hogy hagyjunk valamit odaátra is, az ember már ilyen. Mindent itt akar megtudni. Ha van egyáltalán olyan „odaát”, amilyennek mi képzeljük. Keresi a választ, faggatózik, megpróbálja megérteni, mi miért történik, aztán egy napon fólfordul, és többé se válasz, se élet, csupán a semmi. A sírban meg

584