Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Zalán Tibor: Hizsnyai Zoltán költészetéről
ZALÁN TIBOR Hizsnyai Zoltán költészetéről* A Sziveri-díj kurátorai, ha jól számolom, legalább két ponton sértették meg az aggályos körültekintéssel hajdan lefektetett alapszabályokat, amikor Hizsnyai Zoltánnak ítélték oda az Alapítvány idei jutalmát. Először is, díjazottunk a legjobb szándékkal sem minó'síthetó' fiatal, mi több, pályakezdő' szerzó'nek. Másodszor pedig nem az elmúlt esztendőben megjelenő kötetére kapja a díjat, ahogyan ez eddig történt, hanem egy három évvel ezelőttire. S ez a kettő, ez a két látványos hiba - hangsúlyoznám, nem tévedés - itt és így magyarázódik erénnyé. Mert Hizsnyai ritkás megszólalásai azzal fenyegettek, hogy mire újabb könyvet jelentet meg, s arra még rá is tesszük a kötelező egy évet, már nem fiatal szerzőről, nem is fiatalosról kell beszélni, hanem - és ezen a ponton fejezzük be félvezetősünk ragozását; végképp díjazhatatlan állapotba hozta volna magát. így, és ezért a kései sietség. Már most kérdés az, miért ragaszkodott a kuratórium Hizsnyai Zoltánhoz? Nyilván azok miatt az erős hasonlóságok miatt melyek Hizsnyait és Sziverit, elhunyt és megidézett barátunkat jellemzik. És most ne arra gondoljanak, hogy Hizsnyai nagy és robosztus, Sziveri vézna és törékeny, Sziveri ideges és néha az elviselhetetlenségig izgága, Hizsnyai nyugodt és néha az elviselhetetlenségig lassú - szóval ne erre a terméketlen különbségsorra gondoljanak! Inkább arra a komoly és fontos tényre, hogy mindkettő szerkesztő volt, mégpedig nem is akármilyen. Sziveri az Új symposionn&l olyan, kisebbségben szerkesztett lapot szervezett és irányított, amely sok szempontból példát mutatott, néha statuált a hazai írástudók számára is. Mondjuk esztétikai és politikai bátorságból. Hizsnyai a Kalligrammal olyan, kisebbségben szerkesztett lapot szervezett és irányít, amely sok szempontból példát mutat, néha statuál a hazai írástudók számára is. Mondjuk a teljes nyitottság esztétikai és politikai bátorságából. S ami talán mindenek fölött, de feltétlenül ezekkel együtt a legfontosabb közös vonás: egyikőjük sem a szerkesztői stallum kisugárzásával szerezte meg költői rangját, hanem írói tehetséggel és munkával, ugyanakkor az is bátran kijelenthető, hogy írói elhivatottságuk és tehetségük erőteljes komponense volt - és van - a szerkesztői karakter kimunkálásának, a folyóiratok működéséhez szükséges invenciónak, döntési mechanizmusoknak. Hizsnyai Zoltán költői gyakorlatának tengelyeként azt a középvonalat kell tekintenünk, ami a hagyományos-modern és a modern-kísérletező attitűd között húzódik oly módon, hogy egyszerre érinti mindkettőt. * Elhangzott laudációként 1997. március 24-én Budapesten, a Sziveri-díj átadásán. 580
