Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5-6. szám - Kolozsvári Papp László: A kert

kajla holmit ereszcsatornát vagy réztrombitát, s néha egy szemhunyorításnyi idő alatt meg is javítják. Senki sem érti a dolgot, ők maguk se!

Mintha rég kihúnyt, be-bekapcsoló elme - az urak tán megbocsátanak a jámbor és ügyetlen szójátékért tehát bekapcsoló elme vagy elem rejlene bennük. Fénylik, de erre már vagy négy-ötszáz esztendeje nincs szükség, s eddig csak baj lett belőle. Elme vagy elem lassacskán elkorcsosult, elcsökevényesedett, be-belobbanása kész csoda. Valamiféle ősi tudást őriz, immár fölöslegesen, sose vehette hasznát, sose működtethette mások hasznára. Olyasmi tudója, ami már nem tudható. Beleszáradt, mint őshangya a borostyánkőbe.

Körmendy Gyula, a nyomdász és Körmendy Antal a csemetekertész újabb verés elszenvedésére készen, megadóan állt a szoba sarkában. Nem testvérek, még csak nem is rokonok, a névazonosság véletlen. Az urak valamennyien kolozsváriak, ezért merem csak elmondani, hogyan keveredik bele majdnem ez a két ballélek az évszázad bűnügyébe, teljesen ártatlanul. Mert az eltűnt asszonyok esete az évszázad bűnügye lehetett volna, ám ahogyan erdélyi nyomdászok és csemetekertészek elméje beszárad, úgy száradt belénk is ez a különös ügy, melyben igazán nem az a különös, hogy embert öltek, még hogy emberölés, a huszadik században, bagatell!, hanem az, hogy ki tette és miért!... Nos, Körmendy Gyula és Körmendy Antal a legjobb úton volt, hogy mindent beismerjen. Hát hogyne ismernék be, ha egyszer verik őket! A pillanatnyi érdekük azt diktálja, hogy elhárítsák a pofonokat. Hogy aztán mivel hárítják el az akasztást, ami a beismerő vallomásból következik, arra még nem gondoltak. Ráérnek vele, nem?

Na de hogy a tárgyra térjek végre! A két kiváló férfiú, mint városuk majdnem minden lakója, igazi könyvmoly. Ezen csak azok csodálkoznak, akik nem idevalósiak. Be-bejárnak tehát az antikváriumba, s tudnak egy-két illegális könyvkereskedőt. Történik, hogy Gyula, aki mellesleg megszállott repülőgép modellező is, megveszi A Gerle 13 útja című repülős könyvet, ami arról szól, miként repülte körül a Földközi-tengert egy magyar pilóta a Gerle nevű légi lélekvesztőjével.- Tényleg van ilyen könyv? - szorul ki a hang Sípos úr torkán.- Annyira van, kedves Gedeon barátom, hogy mostantól fogva a tied. Bevallom, elemeltem a bűnjelek közül, s most is könyvtáram dísze, illetve most már a tied.

Sípos úrból zajosan szakad ki a hálás sóhajtás, Maxim Gyula pedig folytatja a történetet.

De tán azzal kellett volna kezdenem ennek két balléleknek a történetét, hogy mi módon keverednek bele az ügybe. A borjúmáli kertekben, a Rákóczi út fölött érték tetten őket. Valaki felhívta a rendőrséget, hogy gyanús zajt hall a kertjéből, a kutya pedig nem ugat. Mivel épp egy ilyen bejelentésre vártunk már hetek óta, kitűnően megszerveztük az akciót, még akkor is, ha csak ezt a két félnótást csíptük is fülön. Lent, a Rákóczi úton jó pár száz méteren több emberünk is szétszóródott, ami bölcs intézkedésnek bizonyult, hiszen amikor felülről, a Fellegvárról berontottak embereink a kertbe, senkit és semmit se találtak. Kiderült, hogy nem abban a kertben munkálkodtak, ahonnan a bejelentés érkezett, hanem onnan számítva a másodikban, a Törökvágás felé menet. Amikor tehát a két Körmendy meglátta a fényeket a domboldalban,

552