Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5-6. szám - Kolozsvári Papp László: A kert
KOLOZSVÁRI PAPP LÁSZLÓ A kert A KOLOZSVÁR CIKLUS-BÓL (7) Magányos háztömb áll a Radák utca torkolatánál, szemben az Astoriával, melynek tömbje úgyszintén magányosnak volna mondható, ha nem ragasztanak hozzá az évek egy földszintes házat - kapuja az Erzsébet útra néz Zeilernek, a bádogosnak és vasművesnek van ott a műhelye... Ki más is szohetné így a gondolatai fonalát, ha nem a költői lelkületű fogadós, Sípos Gedeon. Mert nézzünk csak oda, ahogy kitekint az ember innen, a Radák utcai háztömbben megbúvó, a Szamosra nézó' kicsiny kerthelységből, épp a Babos palotára lát! Vajon ki tudja még Kolozsváron, hogy azt a szép palotát, a Széchenyi tér sarkán Babos palotának hívják?, füstölög magában Sípos úr, a fogadós, s ha hangot is adna füstölgésének, az bizony a bosszúság és a súlyos helytelenítés, már-már a kárhoztatás hangja volna. Mi dolog az, hogy minden csak úgy feledésbe merül a városban?! A Babos-palota Szamosra nézó' oldalán, mintegy hatalmas képkeretben, gipszből formálták meg azt, nem kevésbé óriási Schmoll reklám néz le a folyó zúgó vizére. De honnan tudhatnánk, hogy a vizet nézi?, tűnődik el a kérdésen Sípos úr, hátha a toldásokkal- foldásokkal meghatalmasított vízimalmot nézi a vashíd fölött. Vagy ha komoly természetű Schmoll-reklámmal van dolgunk, alkalmasint a Babos-palota lábánál húzódó Vashídat bámulja. Ha viszont álmodozó természetű, akkor nézhet a Fellegvárra is, vagy a cigánysorra, ami ott kezdődik a vízimalom mögött, s tart egészen az Erzsébet hídig... Miért van az, hogy minden feledésbe merül!, csattan föl szinte fennhangon Sípos úr, s hogy a viszonyok fölötti elégedetlenségéről átmenetileg elterelje a figyelmet, odahallgat Maxim Gyulának, a nyugalmazott főügyésznek a szavára, aki épp így beszél:- Ez volt pályafutásom legfurmányosabb bűnügye! A véletlenek csodája, talán mint maga a világegyetem, mely úgyszintén modellezhetetlen véletlenek szövevénye. Ahogyan Gordon úr illatos pipafüstjével, úgy Manó úr, a latin nyelv és stilisztika tanára izgatott mocorgásával járul hozzá a pillanat fényéhez, hogy a Sípos Gedeon méla figyelmét már ne is említsük. A pillanat valóban kivételes, hiszen Maxim úr belefog hosszú pályafutása egyik legbizarrabb történetébe. Ismeretlen tettes tartotta rettegésben Kolozsvár lányait és fiatal asszonyait akkoriban. Hogy förtelmes gyilkos, azt csak mi tudtuk, de a nyomozás érdekében nem hoztuk nyilvánosságra. Volt pánik a városban anélkül is! Boszorkány volt az az ember vagy nagyon szerencsés, s hadd mondom ki 541
