Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Jánosy István: Nagy Elemér
amely abban fejeződik ki, hogy igyekszünk megtartani az Ő erkölcsi parancsait úgy, ahogy 0 a Hegyi beszédben, az Irgalmas samaritánus és a Kecskék és juhok példázatában elénk adta. De ugyanakkor nem látunk ellentétet Jézus és Szókratész között, szellemi otthonunknak tekintjük az antik görögséget és mindezt a szellemi értéket és szépséget, amit a görögség megteremtett. Ezt kívánjuk továbbfejleszteni, ahogy azt Hölderlin megálmodta az Egyetlen, a Patmosz és a Békeünnep című ódáiban. Gondolkodásunk pedig föltétlenül felvilágosult, vagyis megértéssel és türelemmel fordulunk minden emberi megnyilvánulás felé, kerüljük a szélsőségeket, a meggondolatlan fanatizmust, a kiszáradt dogmatizmust, és ahol zűrzavart vagy szándékos gonoszkodást találunk, ott igyekezünk békét, harmóniát teremteni. Szemünket nem a változó - keletkező' és elmúló - világ jelenségeire fordítjuk, hanem az örök ideák világára és azok szépségét próbáljuk életünkben és környezetünkben megvalósítani. Ebben Platónt követjük. A nagyformátumú építész, író és gondolkodó életének utolsó esztendejét az egészségi állapotában beálló változás határozta meg. A mélyen érző', aktivitásában is tragikus életérzéssel küszködő ember sorsát gyógyíthatatlan betegsége keserítette meg. Közelgő halálának tényét heroikus sztoicizmussal vette tudomásul és csak az bántotta, hogy annyi szép tervet dédelgetett szeretett régiója felvirágoztatására és most minderről le kell mondania. A sárvári ünnepség óta ismét nagy szomorúság ért bennünket. Meghalt Nagy Elemér felesége, Ulla Hauhia. Az ünnepségen még ő is jelen volt, hiszen ő hozott minket autóján. Nagyon boldog volt, hogy férjéről is megemlékeztem. Jó hangulatban még sokáig - jóval éjfélen túl - beszélgettünk a kedves, meghitt kastély-szállóban. Hogyan sejthettük volna, hogy ez volt utolsó találkozásunk! Mint a finn követség kultúrattaséjára, rá volt bízva az országszerte spontán alakult finn-magyar társaságok megszervezése és működtetése. Összejöveteleiknek műsorral ellátása az ő feladata volt. Bámulatos áldozatkészséggel és igazi finn szívósággal látta el ezt a feladatát. Beutazta az egész országot, ha hívták: még a kis falvakba is elment. Két alkalommal egy finn költőnő, Anna Maija Raittilla verseiről készített fordításaimat olvastam fel Nagykanizsán. A volt ferences kolostor térés hajdani refektoriumában gyűltünk össze - micsoda meglepetés! - száznál is többen voltak, és micsoda hálás közönség: két órán keresztül hallgattak minket. És Ulla végtelen természetességgel és kedvességgel mondta el megnyitó beszédét és foglalkozott minden érdeklődővel, mintha mindegyiket régtől ismerte volna! Zalaegerszegen a Zrínyi Miklósról elnevezett gimnázium hívta meg. Este érkeztünk, éjszaka rosszul érezte magát, de másnap reggel már frissen „vezényelte a díszszemlét”. A harmadik, negyedik osztályosoknak tartottunk irodalmi beszélgetést. A könyvtárban a nagy zsúfoltságban a gyerekek a földön ültek. És halálos csendben hallgattak minket, és rendkívül okosan szóltak hozzá. 521
