Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Jánosy István: Nagy Elemér
düledező templom restaurálását, így egy rendkívül szép műemléket perelt vissza az enyészettől. Arról álmodozott, hogy a toronyszobát berendezi magának és ide húzódik vissza a zajos életből meditálni. Olykor elvetődött a Vas megyei Gersekarátra is, mert ezt a helyet különösen szerette. Itt az utcán tehenek-húzta szekerek vonultak alkonyaikor és a távolabb fekvő hegyközségben az öreg szelídgesztenyefák éppen virágoztak. És a lankás oldalban élő, lélekző kis fehérfalú présházak előtt a padkán békén pipáztak az öregek. Estére pedig megcsöndült a kis kápolna harangja. Dicsérte Szombathelyet is élénk életrevalóságáért, fejló'dőképességéért. Pápára elvetődve annak örült, hogy ez a város egységesen megmaradt patinás, eredeti formájában. De nem feledkezett meg szülővárosáról sem, Sopronról. Boldogságtól ittasan járt a remek kis paloták, gótikus templomok között, szemmel láthatóan élvezte, hogy nagyjából úgy maradt meg minden, mint gyerekkorában. Szinte sírt. Hát persze, hogy be kellett térni egy ódon, boltozatos kisvendéglőbe. Édesapja Sopronban élt és itt is halt meg az ostrom alatt tífuszban. Az évek múlásával mind élesebben tolulnak emlékezetembe a fárasztó építőmunka utáni esti beszélgetések soproni kékfrankos mellett. Elemér sokat szeretett utazni, és élményeiről igen érdekesen tudott beszámolni. Úgyszólván minden évben elutazott Erdélybe. Kolozsvárott minden évben fölkereste Kós Károlyt, hogy megvitassák a magyarság, az építészet és egyáltalán a művészet kérdéseit. Jelen volt Kós Károly temetésén is. Élénken beszélte el a temetés egyes mozzanatait, például a székelyek gyönyörű vonulását pompás népviseleteikben. Nagybányán féltestvére élt feleségével és fiukkal, Dédával. Féltestvére még Elemér életében halt meg, Déda nem sokkal apja után a szekusok áldozataként. Úgy esett össze a hivatalában. Felejthetetlen élmény volt az istentisztelet a magyarvalkói templomban, mikor is 120 konfirmandus énekelte Elemér kedvenc zsoltárát az O, Sión ébredj kezdetűt, úgy, hogy valaki prózában mondta a zsoltár egy-egy sorát, aztán utána énekelte az egész gyülekezet. Nem kerülte el a neki oly kedves Sylvester János szülőfaluját se, Szinyérváralját. A derék tisztelendő úrral fraternizálva boldogan ünnepelte, hogy ide is eljutott. Hadd idézzek néhány mondatot Elemér egykori naplójából: „Jánosy Pistának bedobtam a Sylvester dráma ötletét. O meg tudná írni, és a helyreállított (sárvári) várudvarban lehetne játszani is. Mi ez a bolondos vonzalom bennem a XVI. század küszködő nyomdászaihoz, a humanista Erasmus rajongva tisztelt szellemi világához, melyben kereszténység és felvilágosult gondolkozás és antik művészetrajongás együtt éltek még ki nem formálódott alakzatokban? Nem a mi korunk ez is? Nem én vagyok-e? Nem a magam egyetem-végzett fiatalságát érem tetten ezekben?” Nagy Elemér szellemi irányítója - csak úgy mint Sylvester Jánosé és Balázs Jánosé is, és gondolom, az enyém is - az Erasmus-i humanizmus, melynek meghatározói - mint Elemér írta - Kereszténység, felvilágosult gondolkozás és antik művészetrajongás. Kereszténységen konkréten Jézust értjük és kötődést az 0 személyéhez, 520
