Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Jánosy István: Nagy Elemér
filozófiát művelve Mai építészeti irányzatok címen. Szerkesztette a Magyar építőművészet-folyóiratot, így megjelentetett esszéiben bemutatta a kor legkiválóbb építészeit; aktív szerepet vállalt az építésznek mesteriskolájában. Kós Károly emlékének ébrentartására megalapította a Magyar Építészek Szövetsége keretében a Kós Károly kört. Nagy Elemér nagyon tisztelte Kós Károlyt; példaképének tekintette és sűrűn levelezett vele. Saját épületein mégsem másolta az annyira jellegzetes Kós-stílust. Mikor gyenesi nyaralóját tervezte, ő is a népi építészetből indult ki, de nem a kalotaszegiből, mint Kós, hanem a maga szüló'földjének, Nyugat- dunántúlnak népi építészetéből. A soproni születésű Nagy Elemér más módon is pártfogolta szeretett régióját. Kezdeményezte egy unikális műemlék, a nemeskéri evangélikus templom helyreállítását. Egyedülálló, mert négy fal által körülvett fatemplom: a hatalmas tető', karzatok, mennyezet mind művészien ácsolt fából vannak. A sárvári múzeum számára rekonstruálta a nyomdaprést, amellyel Sylvester János Újszövetségét nyomtatták. Rávett engem, hogy írjak drámát Sylvester Jánosról és hányatott életéről. Ahogy terveztem a jeleneteket, 8 szinte együtt izgult velem, buzdított, tanácsokat adott, kritizált. Az volt az álma, hogy ezt a darabot a sárvári vár udvarán ácsolt szabadtéri színpadon fogják eló'adni. És végül: megajándékozta Szombathelyet városképi jelentőségű épületekkel; három a szokottnál gondosabban létesített diákszállóval és impozáns főművével, a fedett uszodával. Az úszómedence jócskán az emelet magasságában lebeg. Körülötte rézsüsen emelkedik a lelátó. Ha felmegyünk a lelátó peremére, onnan szalagszerűen egybefolyó magas üvegfalon át elénk tárul a város egész körpanorámája végtelen nagy éggel, a felhők örök-változó vonulásával, sok zölddel. Budapesten is jelentős épületek őrzik Nagy Elemér emlékét. Az IN- TRANSMAS égbenyűló hasábja, a Műegyetem dunaparti vonulását lezáró tanszéki épület és ennek közelében a laboratórium, egy nagy befogadású diákszálló és a bolgár követség. Épületeinek klinkertégborítása az egybefolyó szalagablakok, a belső terek gondos kiképzése főleg finn hatásra vall (Alvar Aalto). A műit században legkiválóbb magyarjainkat sokat foglalkoztatta a nemzethalál gondolata. Vörösmarty: ,A sírt, hol nemzet süllyed el...” Arany: ,Az utolsó magyar...” Rémülten látták, hogy akik a nemzet jövőéért felelősek, azok csak a pillanat-mának élnek, csak a saját zsebükre hazafiak. Folyik a szájtépés, melldöngetés. Manapság is egyre gyakrabban halljuk. „Veszésre vagyunk ítélve, közeleg a nemzethalál”... Ajelek valóban nem biztatóak: népünk gyorsan fogy, többmillió művi abortusz, növekvő szegénység, már-már az éhezés réme fenyeget, nincs jövőkép, közömbös ifjúság... Hol a kiút? Hol a menekvés? Van menekvés! De csak akkor, ha minél több ilyen „nemzet napszámosa” akad közöttünk, mint Kós Károly, Sztehlo Gábor és Nagy Elemér. 518
