Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Jánosy István: Nagy Elemér

pontosan, szervezetten és felelősen tudja mindenkor végezni. A finnek szellemi életét az ősi természeti gondolkozásmód mellett a vallásos szemlélet motiválta a reformáció nyomán.”

Nagy Elemér e kitűnő jellemzését hadd egészítsem ki. A finnek nemzetté válását döntően befolyásolta egy sajátos, népmesékből összerótt költemény, a Kalevala. Ebben a gyűjtő és összeállító Elias Lönrott után - aki különben orvos volt - a fő elismerés az illusztráló Akseli Gallen Kallelát illeti meg.

1918-ban a finnek függetlenné váltak a Szovjetüniótól, a rövid polgár- háború után önálló állammá váltak. A kezdeti nehézségeken a finnek előbb emlegetett kötelességtudata, szívóssága és erkölcsi ereje hamar úrrá lett. Mindenek előtt a gazdaságban. Finnországban a fafeldolgozó ipar és az üvegipar virágzott már azelőtt is, továbbá az egyéni és szövetkező parasztgazdaság.

Az 1900. évi párizsi kiállításon a finn pavilon sikere és a Saarinen- tervezete Hvittrask-villa és a Suur Merijoli-villa felkeltette egész Európa építészeinek érdeklődését a finn építészet iránt.

A XIX. században az orosz uralom alatt a klasszicizmus volt az uralkodó stílus. Ilyen stílusban épült ki a Helsinki-kikötő palotasora és a székesegyház. Mindez egy tehetséges építész, C. L. Engel műve. így kézenfekvő, hogy a klasszicizmus él tovább a parlament épületén is, amelyet J. S. Siren tervezett. Ekkor feltűnik egy rendkívül tehetséges építész-egyéniség, akire rögtön felfigyel Nyugat-Európa - ez Alvar Aalto. Ő már a Bauhaus avantgárd szellemében tervez, mégis lényegesen elüt a nyugat-európai funkcionalizmustól. Alvar Aalto nagyjából elfogadta a funkcionalizmus alapelveit, de nem alkalmazta dogmatikusan, olykor szabadjára engedte fantáziáját, s a finn szellemnek megfelelően emberszabású építészetet produkált (a paimioi Tüdőszanatóriumnál (1928-1933), a Villa Maireiánál (1939) és a Finnlandia Koncertház (1972). Jellegzetessége Művészetének, hogy az épületek sűrű erdőben állnak olyan hatást keltve, minthta a fák belépnének a nagy üvegablakos helyiségbe. Ugyanezt megtalálhatjuk a többi építésznél is, akik színvonalban alig maradnak le Aalto-tól. Ok is ugyanazokban az erényekben jeleskednek, mint Aalto, elsősorban a természet panteisztikus tiszteletében. Folyik ez a sokezer éves finn életformában, melynek meghatározó közege a víz és az erdő.

Sok szépet láthatunk még pl. E. Bryggman-tó] (Turku-i temetőkápolna 1941), Kaija és Heikki Siren-tői (Brucknerhaus, Linz), Timo Pentila-től (Városi színház, Helsinki - 1965-1967), Arno Russuvuori-tói (Templom, Hyvinkaa 1959-1961).

Bár nem finn építész, hanem svéd, mégis itt kell foglalkozni vele. Ez Erik Gunnar Asplund (1887-1965). Nagy Elemér, az Asplund monográfia szerzője így ír róla:,Asplund tér- és tömegformálási alapgondolatokból indul ki, melyek közvetlenül sem a funkciókból sem szerkezeti fejlődésből nem következtek. Ebben bizonyos romantikus alkotói magatartás érezhető. Hangulatot, miliőt akart teremteni, érzelmeket közvetíteni, melyeket benne régi architektúrák szépsége ébresztett. Első ilyen romantikus alkotása Stockholmban az erdei temető ravatalozója (1920): félkupolás-oszlopos centrális tér, sűrű erdőben, fáktól körülvéve. Óriási hatást keltett... „...Döntő befolyással volt rá a római Pantheon. Másik korai, kiemelkedő alkotása a Stockholmi városi könyvtár. Itt is jelentkezik a négyzetes alapon hengeres tömeg. 0 már nem is sti516