Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Jánosy István: Nagy Elemér

arca csak ritkán tisztult fel, gyomrával, beleivel betegeskedett. Ebben a kor­ban az ember szadista bestiává változott és minden vadállatot felülmúlt a kegyetlenségben. És a kamasznak mindezt át kellett élnie. így annál inkább ragaszkodott korábbi szép élményeihez, kötődött a finn ébredés napfényes em­lékeihez. Ezután is szorgalmasan járt bibliai-órákra, amelyeken a hagyomá­nyos korálok mellett sokat énekelte a finn hitbuzgalmi énekeket. így egészen természetes, hogy a Műegyetemen is érdekló'déssel tanulmányozta a finn, il­letve skandináv építészetet. Az építész A Műegyetemen - tanulmányai befejezése után - 11 évig oktatott. 1951-1957 között az Építészettörténeti Tanszéken volt tanársegéd, majd adjunktusként a Lakóépülettervezési Tanszéken, továbbá a Rajz- és Formaismereti Tan­széken oktatott. Egyidejűleg az Iparművészeti Főiskolán mint meghívott eló'adó tanított az 959-963. években A XX. század építészete címen. Nagyobb kötetei mellett vagy 60 hosszabb-rövidebb tanulmányt írt az építészetet érintő különböző témákról. Nagyobb tanulmánya, melyben oktatási tevékenysége során kiérlelt gondolatait foglalta össze: JAai építészeti irányzatok és a ma­gyar realitások.” Ebben a következőket írja: „Az első világháború befejeztével rátört Európára a technika diktátorikus uralma.” Ez persze a körülményekből adódott. Európa nagyrészt lerombolva, menekülők özöne, ugyanakkor a tech­nika nagy nimbusza az egekig szállott. Mit lehetett tenni a technika segít­ségével? Minél gyorsabban építeni. ,A tárgyilagos funkcionalista építészetet a széles tömegeknek szánták. Új technikai és technológiai eljárásokat dol­goztak ki, felhasználva a vasbetont, acélt és a különböző építési anyagokat... Arra azonban nem figyeltek, hogy ez a viszonylagos tárgyilagosság vagy inkább jelentés nélkül építészeti milieu hogyan hat a benne élőkre, érzel­meikre, s ezáltal életérzéseikre... Azon vettük észre magunkat, hogy az építész már csak kiszolgálója a technikának és technológiának. Elvesztette aíkotói helyzetét és főképpen az uralmát a mű fölött... Érzelmileg nem tudott kapcsolatot találni az emberekkel, a társadalommal.” (A finn építészet alternatívája Nagy Elemér: Mai finn építészet című könyve alapján.) (Műszaki Könyvkiadó, Bp, 1976.) Tehát egyes tehetséges finn építészek, ha avantgárdok akartak is lenni, mégsem tudtak egyértelműen azok lenni. Próbáljuk kitapogatni, miben külön­böztek az ortodox avantgárdtól? De kik is a finnek? Hogyan élnek? Milyen a nemzeti karakterük? Nagy Elemér ezt írja róluk: ,A finn életforma eltér az általános Európaitól. A finnek életrendjét a szétszórtság alakította ki. Az élet központja a családi hajlék, vagy bővebb formában a tanya. A lakóházon belül pedig a nagy lakókonyha... a népes család állandó tartózkodás-helye. Találkozási lehetőségek pedig főleg a munka, az egyházi szertartások és néhány ünnep. Adva van az időjárás: a hideg, hosszú tél... Ezzel ellentétben az élet fenntartása és a munka az embert a szabad természethez köti, amely különösen intenzíven érinti szépségével a finneket. A családi körbe, a házba visszahúzódás a városi társadalomban is általános maradt... A finn ember mindig maga igyekszik megoldani feladatait; kötelességtudata, felelősség-vállalása igen magas fokú... A közös munkát is 515

Next

/
Oldalképek
Tartalom