Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Jánosy István: Nagy Elemér
JÁNOSY ISTVÁN Nagy Elemér Nagy Elemér egyike a legműveltebb építészeinknek. Sejteti ezt megjelent monográfiáinak sorozata is: Le Corbusier (1969 és 1985) a svéd E. G. Asplund (1974), a Mai finn építészet (1976) Dánia építészete (1977), és a halála után megjelent Az. építő Kós Károly. Egyaránt működött mint műegyetemi asz- szisztens, a fiatalabb generáció nevelője, építészeti folyóirat fűszerkesztője, tervező építész, grafikus és rendkívül színvonalas író. Melyik arculatát emeljem ki? Gondolom, azt, ami életével a legjobban összeszövődött. És ez a finn kapcsolat. Hazánkban a sajátos finn szellemiség egyik legelmélyültebb ismerője volt. Hiszen felesége révén exisztenciálisan is azonosult a finnekkel. Hol kezdjem? A finn-magyar testvériség ápolása századunk elején kulminált. Valóban csodálatos megmerítkezés volt a két nép sajátos értékeinek felfedezésében. Ezt a nagyszerű kalandot ábrázolta Nagy Elemér a halála után megjelent fő művében, Az építő Kós Károly-ban. Már csak azért is megérdemi e könyv a kiemelt foglalkozást, mert mint irodalmi mű is rendkívül magas színvonalú, és vallomásai révén szinte Nagy Elemér szellemi végrendeletének is tekinthető. Az angol inspiráció A John Ruskin és William Morris szellemi mozgalmával szokták együtt emlegetni a fiatal Kós Károlyt és a gödöllői művészeket. Hogyan is állunk ezzel? A múlt század elején a kapitalizmus-gerjesztette ipari-technikai foradalom eddig sohasem tapasztalt hevességgel robbant ki, lerombolva a hagyományos angol falusi életformát, kilátástalan nyomorba taszítva óriási tömegeket, 18 órás munkaidőben dolgoztatva gyermekeket. Tudományos igénnyel Marx Károly elemezte e folyamatot, de nem volt kevésbbé fontos az írók, művészek tiltakozása sem. Az angol lélek a maga éber igazságérzetével, szociális érzékenységével eleve fölháborodott az embertelen rablókapitalizmus irgalmatlanságán, és egyes írók művész ábrázolata (pl. Dickens) szinte hatásosabban ébersztette az angol közvélemény lelkiismeretét mint holmi politikai manifesztumok. Egyes művészek felismerték, hogy a hagyományos falusi élet roppant morális és esztétikai érték, amit föltétlenül meg kell őrizni, földolgozni sőt kiindulásul venni és tisztultabb, őszintébb forradalmi, modern művészet számára. A század elején ez az idea egymástól függetlenül szinte egyszerre robbant ki a legkülönbözőbb oldalakról, például Bartók és Kodály mozgalmában, mely még szinte az utolsó pillanatban gyűjtötte össze ősi, ere507
