Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Jánosy István: Nagy Elemér
deti népdalkicsünket. Vagy például D. H. Lawence regényeiben, aki mint bányászivadék, ugyanolyan hitelesen ábrázolta a vidéki Anglia hirtelen, gyökeres átalakulását, ősi szellemi-erkölcsi értékeinek pusztulását. Vissza a természethez, a tiszta természeti szépséghez, egyszerűséghez - talán ez a legátfogóbb tendenciája ennek a korszaknak. Nemcsak Európában. Szerintem valahogy idetartozik Gandhi fonókereke is. A fiatal, még műegyetemista Kós Károly elsó'sroban a két angol művész tevékenysége révén ismerkedett e szellemi mozgalommal. De kik voltak ők? Szabdi Judit, A magyar szecesszió művészete című nagy monográfiájából idézem (Corvina Kiadó, 1979). .John Ruskin (1819-1900) angol esztéta, művészeti író és festő' neve fémjelzi annak a nagy művészeti átalakulásnak a kezdeteit Angliában, amely a preraffaeliták festészetében és Morris modern iparművészeti törekvésein keresztül a szigetország szecessziós mozgalmához vezetett. Ruskin etikus-didaktikus szemléletében az erkölcs esztétikai kategória lett olyannyira, hogy kötelezőnek tartotta a művészetben a morális indítékot; erkölcsöst és szépet szinte szinonim fogalmaknak, illetve egymást kölcsönösen feltételezett fogalmaknak tekintve. Meggyőződése volt, hogy a korai kapitalizmustól deformált lelkeket, a tévelygő, bűnös embereket esztétikai eszközökkel meg lehet javítani, vagy végletesebben fogalmazva: az emberek megváltása a művészet által következik be. Ugyanakkor hitet tett a művészet demokratizmusa mellett, mikor azt hirdette, hogy az élet minden megnyilvánulásának művészi tartalmat kellene adni, s ezáltal a művészet az életé, mindannyiunkké lenne. William Morris (1834-1896) véleménye szerint az emberiség boldogulásának záloga a természet és társadalom összhangja a középkorban valósult meg ideális módon. Szociálreformeri elvektől vezérelve, valamint a gyáripari tömegtermelés esztétikai hanyatlása láttán, vissza akarta helyezni régi rangjába a becsületes kézműves munkát, mely arra hivatott, hogy az életet kellemessé, széppé, értelmessé tegye.” Kós Károly mindezeket az elveket magáévá tettte; különösen tetszett neki, hogy a legközönségesebb használati tárgyakat is lehet a művészet rangjára emelni, ha az ember nem tömegcikként, hanem egyedi példányként készíti és ebben örömét is lelheti. Ilyen szellemben lehet például kézzel írott „kódexeket” is készíteni egyetlen példányban. Építészek ilyen szellemben építették fel sajátkezűleg házukat, villájukat. A finn példa Mindezekben Kós Károly híven követte Ruskin és Morris elveit. Velük szemben volt egy előnye. Nagyon szeretett kirándulni. Kisgimnazista kora óta járta az erdőket, falvakat, ismerkedett az ősi egyszerű paraszti szorgalommal és főleg az emberekkel, a kalotaszegi magyar parasztokkal. Ugyanúgy mint Bartók és Kodály rácsodálkozott az ősi népdalok példátlan művészi értékére, Kós Károly is fölfedezte a tárgyi néprajz példátlan értékét. Legzseniálisabb lépése az volt, hogy az így megismert gyökeres népi motívumokat rögtön megjelenítette az általa tervezett épületeken is. Azok pedig bámulatos számban és volumenben épültek ekkoriban. Szinte a földből nőttek ki: a zebegényi templom, a tisztviselő telep, városmajori iskola, ál508
