Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.

Két összekapcsolódó mítoszt is megpróbált szétoszlatni, amelyek szerinte merő ignoranciából háborúba sodorhatják Amerikát: ezek az ateista kelettel harcoló keresztény nyugat mítosza és a Rosszal szembenálló Jó mítosza. Úgy érvelt, hogy míg elhallgattatott keresztények ezrei élnek a vasfüggöny mögött, a nyugaton élők többsége nem mondható már kereszténynek a szó semmilyen értelmében sem. Arra is emlékeztet, hogy bár a kelet nem hirdeti a keresztény erkölcsöt, bizonyos humanizmus mégis beépül politikai filozófiájába; viszont a nyugat gyakran megengedi, hogy materialista és ateista elemek váltsák fel a hagyományos keresztény erkölcsöt. Egyik oldal sem teljesen jó vagy teljesen rossz, és már ez az ambiguitás is elegendő' kell legyen, hogy távol tartsa a keresztényt a nemzeti politikától, a nemzeti attitűdöktől. A kelet és a nyugat egyaránt a jó és a rossz kibogozhatatlan keveréke.

Míg az ember nemzeti identitása nagyon fontos társadalmi és lelki fejlődése szempontjából, a nacionalizmus, mint ideológia, elpusztíthatja azokat az értékeket, amelyek fenntartják az emberek közti békét. Merton egy világállamban látta a megoldást, amely mentes lenne a merev nacionalizmustól, mivel a „békeszerető népek világfóderációjára” épülne. Nem túlzottan hitt az Egyesült Nemzetekben, de úgy látta, a világ népei előtt egyetlen járható út áll: egy jól megalapozott, nemzetek feletti autoritás létrehozásán kell munkálkodni a háború végleges eltörlése érdekében. Egy olyan nemzetközi autoritást képzelt el, amelynek hatalmában állna kontrollálni a technikát, és az abban rejlő óriási erőket a nukleáris fegyverek előállítása helyett az emberek táplálására és életének jobbítására fordítaná. Egy kolosszális komédiának érezte, hogy a világ dollárbilliókat költ fegyverekre, miközben az emberiség kétharmad része éhezik. Szerinte a keresztényeknek nincs más választásuk, mint nemet mondani a kapzsi és védekező állásban levő nacionalizmusra, és a világállam megteremtésén dolgozni, amely képes lenne letenni a fegyvereket és az emberiséget szolgálná.

További tanácsa a keresztényekhez, hogy ne kövessék a nyilvánvalóan nem keresztény vezetőket. Mivel a modern hadviselést a szakemberek többnyire titokban tervezik meg és hajtják végre, a legtöbb ember a politikai vezetők kénye-kedvének van kiszolgáltatva, és sokan beletörődtek, hogy vakon higgyenek a hatalom képviselőinek. A keresztényeknek állandóan kérdőre kell vonniuk a vezetőket, hogy megbizonyosodjanak azok tetteinek erkölcsösségéről; alaposan ismerniük kell a nemzet politikáját, hogy megítélhessék, megfelelnek-e a keresztény erkölcs tanításainak. Ha a keresztény ember meggyőződik a vezetők és azok politikájának helytelenségéről, törvénytelenségéről vagy erkölcstelenségéről, akkor joga és kötelessége megvonni tőlük támogatását. A keresztény az államnak különösen azon törekvéseivel kell szembehelyezkedjen, amelyek nem Istentől kapott hatalom birtoklására irányulnak, legfőképp az emberi élet kioltása jogának birtoklására. Ha a nemzet olyan módon igyekszik megvédeni magát, amely minden bizonnyal jogtalan és erkölcstelen, akkor a kereszténynek nemcsak joga, de kötelessége is, hogy megkérdőjelezze e módszerek érvényességét, és hogy protestáljon ellenük egészen odáig, hogy megvonja együttműködését azok igazságtalan megvalósításában. Bár jól tudta, hogy a hatalmon levők parancsainak visszautasítása nem veszélytelen, a keresztény ember társadalmi pozíciójába kerülhet vagy akár az életébe is, mély meggyőződése volt, hogy a keresztények a

502