Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.
vedett. Isten Országában a feljebb levők az alacsonyabban levőkért léteznek és munkálkodnak, míg a tömegmozgalom olyan piramis, amelynek a csúcsára néhány erős ember felkapaszkodik és ott fényűzően él annak a hatalmas és névtelen tömegnek a munkájából, amely feláldozza magát az irántuk érzett imádatából. De azt is hozzáteszi, hogy bár az egyház Krisztus misztikus teste, a múltban is vált már és a jövőben is válhat tömegmozgalommá és totalitárius szervezetté, ha alapvető tanításai pervertáltak, ha háttérbe szorul Krisztus önfeláldozásának példája. Az egyház is válhat tömeggé, amelyben az egyén elveszti identitását és felelősségtudatát, ha a kereszténység védelemre szoruló szlogenekre redukálódik, de ha ez bekövetkezne, az már nem az igazi egyház lenne. Merton a perverziók olyan példáival szolgál, mint Konstantinápoly kifosztása a keresztes hadsereg által, az indián Közép-Amerika elpusztítása a keresztény konkvisztádorok által, és egyes „keresztények” felhívása a „vörös fenyegetés” elsöprésére atomfegyverek segítségével. Felhívja a figyelmet: túl könnyű szem elől téveszteni Krisztust és a szeretetet, az Evangélium alapigazságait néhány új ,hatékonyabb” szlogenre cserélni és ezreket magunk köré gyűjteni céljaink eléréséhez. A harsogó hangszórók, a bömbölő szlogenek, a felvonuló tömegek ezreinek dübörgése nem eredményezhet mást, mint elidegenült fanatikusokat. A kereszténynek elleneznie kell a tömegmozgalmakat, mint amilyen a kommunizmus is. A kereszténynek végső soron Krisztushoz és önfeláldozása példájához kell hűségesnek lennie. De Merton nyomaté- kosítja: a kereszténység és a kommunizmus ideológiai és nem fizikai értelemben vett ellenfelek. A keresztény harcolhat a kommunisták ellen szavakkal, de sosem fegyverekkel, hiszen a keresztény legdrágább ajándéka a szeretet, képessége, hogy ellenségeit is szeretheti. Merton nyilvánvalóan nem helyeselte a kommunizmust, ahogy az Oroszországban vagy Kínában megvalósult, de kritikusan visszanyúlt a szabad világ alternatívájához is, ahhoz a filozófiához, amelyet időnként amerikanizmusnak titulált. Bár maga is amerikai volt, szkeptikus volt a kommunizmus ideálja felől, amikor abból kommunista mozgalom lesz. Úgy látta, mindkét filozófia fenyegeti a kereszténységet, főként pedig az emberi szabadságot. A militáns totalitárius kommunizmussal párhuzamosan látta a militáns amerikaizmus fejlődését, azét a megmételyezett filozófiáét, amely az amerikai mítoszból táplálkozott: Amerika mint a földi Paradicsom mítosza. Elismerte, hogy szükség van nemzeti mítoszra, amely kifejezetten jótékony lehet, mert segít megteremteni azon kondíciókat, amelyeket a mítosz leír. De azt is hozzáteszi, Amerika mítosza, amely egykor pozitív serkentője volt az ország fejlődésének, mára csak hiú ábránd, a valóság megkerülése, minden bizonnyal egy negatív tényező Amerika gyarapodásában. Amerika valóban földi Paradicsom volt az első telepesek számára: történelem és így bűn nélküli föld. Azok az első telepesek a történelmi Európa elől menekültek, annak gonoszsága elől, a bűn történelmének terhe elől. Az élet forrásához tértek vissza, élőiről kezdve az életet az eredeti bűn nélküli földön, a Paradicsomban. Merton azzal érvel, hogy a frontier (határterület) négyszáz éven át létezett, lehetővé téve az amerikaiaknak, hogy elhagyják a korrumpálódó területeket és új, történelem - és ezáltal bűn - nélküli helyet keressenek. Még az amerikai dél is (a rabszolgaság ellenére!) földi Paradicsomnak számított, míg a Polgárháború (1861-1865) tüzetes vizsgálat alá nem 489
