Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Szonntág Gábor: Thomas Merton - Misztikus teológus és szemlélődő I.

- és a megváltott egyház az idők végezetét várja, amikor majd minden ember megismeri Krisztus Királyságát. Addig pedig az egyház feladata annyi, hogy a keresztény erkölccsel megismertesse a megújulni képtelen társadalmat, így próbálva megmenteni azt Isten haragjától. A marxizmus a jóság új korszakát hirdette már most, az időn belül, ezzel pedig azt idézte elő, hogy sok katolikus gondolkodó újra-értelmezze világszemléletét, és úrrá legyen annak terméketlen, eltúlzott túlvilágiasságán. Ezért a hatásért Merton hálás volt, pozitív befolyásnak látta, hogy az olyan koncepciókat, mint „Isten az emberek világán kívül trónol”, felváltotta az a nézet, amely szerint „Isten az abszolút jövendő”, aki az emberben és az emberen keresztül nyilatkoztatja ki magát, a Krisztus felé orientálódó tudományon keresztül, az ember és a világ átalakulása által.

Úgy vélte, a kereszténység és a kommunizmus ideáljai nem szükségszerűen antagonisztikusak, bár a kereszténység és a kommunista mozgalom valóban ellenségek. Az igazi kommunizmust, a javak igazi megosztását, ténylegesen a cisztercita szerzetesrend példázza a katolikus egyházban. A ciszterciták a kommunizmust végső határáig vitték. Nemcsak a földjüket és a kolostorukat- benne minden dolgot - tekintenek köztulajdonnak, nem formálva jogot semmilyen apró dologra sem, de gyakorióságaikat, gyengeségeiket is közösnek fogják fel. Merton úgy argumentál, hogy a keresztény nem gyűlölhet senkit, még a kommunistát sem, mivel hitét az irgalom és a szeretet Istenére alapozza. A keresztény ismertetőjegye az emberek iránti szeretet, és míg esetleg nem ért egyet a kommunistával, azért nem gyűlöli. A keresztény, aki antikommunista keresztes hadjáratot folytat, rosszabb a bús képű Don Qui- jote-nál, gyakorlatilag nem is keresztény.

A kereszténység szembenáll minden tömegmozgalommal, mert azok lényegükben károsan hatnak az emberi jólétre. A totalitárius államok létrehozói, akik tömegmozgalmak vezetői, Isten helyett a pénzbe és a technikába helyezik bizalmukat, hogy jobb világot építsenek, de így csak monolitikus társadalmat teremthetnek, amely elnyomja az állampolgárok kreativitását. A kommunisták, lévén tömegmozgalmak alapítói és vezetői, amelyek totalitáriussá válnak, valóban növelték a termelést, miközben az embert a történelem legéktelenebb megaláztatásainak vetették alá. A kereszténység szembenállását a tömegmozgalmakkal - mint amilyen a kommunizmus is - legnyilvánvalóbban Jézus halála példázza. A tömegmozgalom mentalitása nem valódi személynek tekinti az embert, hanem egy csoport részének, így nem is beszélhetünk individuumokról, sőt ezekhez kifejezetten ellenségesen viszonyul. Jézust nem értették meg, ellenségnek néz [ék és megölték, mert nem igazodott a viselkedési mintákhoz, amelyeket kora domináns csoportja diktált, így a kereszténynek, aki hitét Jézus példájára alapozza, szembe kell helyezkednie azok intoleranciájával, előítéletével és gyűlöletével, akik képtelenek individuumként szeretni a másik embert; meg kell próbálni visszanyerni az ember számára a szeretet képességét, amely Isten igaz képmása az emberben. Merton szerint a keresztény feladata az, hogy az embert integritásában, szabadságában és individualitásában megőrizze, és lelkileg felfegyverezze a totalitarizmus veszedelmével szemben.

Vitába szállt azokkal, akik állítása szerint Isten országának keresztény ideálja valójában szintén tömegmozgalom. O úgy látta, mint az Egyetlen országa, aki Istennel egyenlő, és aki szolga formát öltve mindenkiért szen488