Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Pomogáts Béla: A polgár: eszme, ember, társadalom

formációra, a protestáns etikára utal. Maw Weber a Luther Márton-féle német bibliafordításban találta meg azt a fogalmat, amely szerinte a polgári ethosz magvát alkotja. Ez a,hivatás” („Beruf’) fogalma, amelyet az ószövetségi Szent­írás a papi feladatok elvégzésére, a királyi hivatalnokok munkájára, a föld­művelésre és a kézművességre, általában a ,hivatásszerű munkára” használ. Mint Weber megállapítja, ez a fogalom, legalábbis ebben a jelentésben hiányzott az ókori világ és a katolikus kultúrák nyelvezetéből, és Luther nyomán csakis a protestáns germán népeknél: a németeknél, hollandoknál, angolszászoknál, skandinávoknál lett honos. Később, a polgári mentalitásfor­mák egyetemes elterjedésével általánossá vált a katolikus hagyományokat követó' népek körében is. A fogalom mögött, Max Weber értelmezése szerint, olyan képzetek rejle­nek, amelyek a 16-17. század polgári fejlődése során alakultak ki az etikai gondolkodás körében. Ahogy a tudós szerző mondja: „feltétlenül új volt min­denekelőtt a kötelességérzet megbecsülése a világ hivatásán belül, mint olyan legfőbb tartalomé, melyet az erkölcsi öntevékenység egyáltalán megkívánhat. Ez volt az, ami szükségszerűen maga után vonta a mindennapi világi munka vallásos jelentőségének képzetét, s ami a hivatás fogalmát ebben az értelem­ben elsőként megteremtette. A hivatás fogalmában tehát minden protestáns irányzat központi hittétele fejeződik ki, mely nem ismeri el az evilági erkölcsiség túllicitálását szerzetesi aszkézis révén, hanem kizárólag az evilági kötelességek teljesítésével törődik úgy, ahogyan ez megadatik az egyén egész életre szóló munkájában. E munka éppen ezért lesz hivatássá.” A .kapitalizmus szellemének” és a polgári mentalitásnak, a polgári ethosznak a .hivatásnak”: a kötelességérzetnek, a felelősségtudatnak, a szol­gálatnak, a munkateljesítménynek ezek az erkölcsi értelemben erősen meghatározott fogalmai alkotják a lényegét. Polgárság és nemzet A polgárság és a nemzet fogalma hagyományosan együvé tartozik: a modern európai és amerikai nemzetek kialakulása egyidejű volt a polgárság mint erős társadalmi réteg történelmi színrelépésével, illetve a tradicionális nemesség igen nagy csoportjainak polgárosulásával. Mindez kifejlesztette vagy megnövelte a népesség nagyobb csoportjainak politikai öntudatát és ak­tivitását, minthogy a társadalom mind nagyobb hányada érezhette magát az ország gazdájának, és vállalhatott felelősséget ennek jólétéért és bizton­ságáért. A magyar nemzet megújulása, amely a 19. század harmadik évtizedében a reformországgyűlésekkel kezdődött, az 1848-1849-es forradalommal és szabadságharccal érte el első tetőpontját, majd átmeneti vereség után ismét kibontakozott az 1867-es kiegyezés után, maga is párhuzamosan haladt a magyar társadalom polgári átalakulásával. A nemzeti eszmélés és újjászületés sikerei egyszersmind a magyar polgárosodás sikerei voltak, s a nemzeti fej­lődésben bekövetkezett törések és kudarcok - például az első világháborús vereséggel együttjáró trianoni kényszerű rendezés vagy a második világ­háború után bekövetkezett tartós szovjet megszállás - a polgárosodás folyamatában is súlyos zavarokat okoztak, nem egyszer évtizedekkel vetve 436

Next

/
Oldalképek
Tartalom