Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Pomogáts Béla: A polgár: eszme, ember, társadalom
POMOGÁTS BÉLA A polgár: eszme, ember, társadalom „Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, amelyet minden következményével megismertem” (Márai sándor) Munka és hivatás A történelem színpadára lépő polgári rend „szellemének” először talán Benjamin Franklin amerikai író, tudós és államférfi adott kifejezést 1793-ban megjelent önéletrajzában és más műveiben. Bizonyára ő volt a polgári gondolkodás és öntudat egyik első kifejezője is: nyomdászmesterséget tanult, újságot szerkesztett, filozófiai társaságot alapított, kidolgozta az elektromosság elméletét (mellékesen feltalálta a villámhárítót), egyike volt az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazóinak, és mint a fiatal köztársaság első párizsi nagykövete, 1783-ban tető alá hozta azt az amerikai-angol békeszerződést, amely lezárta a függetlenségi háborút. Pályafutása jellegzetes és mintaszerű polgári karrier: kétkezi munkásból lett tudós és politikus, mint ilyen az amerikai demokráciának nemcsak bajnoka, hanem megszemélyesítője is. Benjamin Franklin önéletírásában gyakran beszél a pénzről, amelynek igen józan számítások következtében szinte mágikus erőt tulajdonít. „Gondolj arra - úja egy helyen -, hogy a pénznek nemzőereje, gyümölcsöző természete van. A pénz pénzt tud nemzeni, és az utódok még többet tudnak nemzeni, és így tovább.” (Tanács egy ifjú kereskedőnek). A pénznek, a takarékosságnak, a hitelképességnek azok a fogalmai azonban, amelyeket az amerikai gondolkodó oly igen magasra emelt, mégsem valamilyen pénzközpontú világképre engednek következtetni, ellenkezőleg. Franklin világképének a tengelyében a józan értelem, a munka, a szorgalom, a hatékonyság fogalmai állottak, vagyis azok a fogalmak, amelyekről több mint egy évszázad múltán a modern kapitalizmus gazdaság- és eszmetörténeti hátterét kutatva Max Weber állapítja meg, hogy általuk épült fel a modern polgári gondolkodás és ethosz. Ennek a gondolkodásnak a teljesítményelv és a vele szorosan összefüggő versenyszellem a szerves része volt, Franklinnál azonban mindez mélyen összefüggött a gazdálkodás, a gyarapodás és a vagyongyűjtés tisztességének követelményével. Mondhatnám egy szellemi gyökerét tekintve keresztény erkölcsi alapelvvel, amely azt rögzítette, hogy az egyén érvényesülésének nem 434
