Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Bella István: Öldöklő angyal; Ábel a gyilokról; Isten halottkém jelentéséből; Ábel álma álmairól; Káin imája Ábel fölött; Kő-szájjal, durung-kézzel; Káin próféta levele a Cainus-beliekhez; Ábel a sivatagban; Csak a bárány; A világ végén (versciklus)

lesz-e ereje, hogy a belőle kinőtt Júdás-lombú fényre, önmagára, a saját beleivel fölakassza magát?

Isten halottkém- jelentéséből

Halott, kinek hiányzol?

Talán a fogkefédnek.

Tükröd is, fényt fényre gányol.

S nem leli tükörképed.

Cipőd tudja: üres még.

Aztán fölveszik mások.

S hogy mi ez az üresség, nem érzi nagykabátod.

Eltűntél. Megtörténtél.

Magadból ki se látszol.

S nincs az a világtündér, aki visszavarázsol.

Szó voltál vagy csak szótag?

Vakablak vagy földabrak?

Mindegy. S mindegy a hónak, hogy rád már nem havazhat.

S mindegy lombnak, esőnek.

Meg sem kérdezik, hol vagy.

Körmeid, hajad nőnek.

Egész jó kis halott vagy.

Nem szól a föld, az ég se.

Illedelmesen oszolsz.

S magad sem veszed észre, holtadból is kiholsz.

423