Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Bella István: Öldöklő angyal; Ábel a gyilokról; Isten halottkém jelentéséből; Ábel álma álmairól; Káin imája Ábel fölött; Kő-szájjal, durung-kézzel; Káin próféta levele a Cainus-beliekhez; Ábel a sivatagban; Csak a bárány; A világ végén (versciklus)
De hát mi vagyunk azon, Istenem, nem érted? Mi, emberek megyünk azon, kik születünk, szeretünk és szeretünk születni, és szeretünk szeretni nagyon. Egy világrándítás csak? Egy vak vállé? Ember- és csillagközön mindegy egy fiú vagy egy világ halála? S nincs hozzá közöd, s közöm? Meghalt egy kisfiú. Egy kiskenyér meghalt. Egy másik ölte meg. Kanász vagy kalász? Ölt. Öldöklő angyal. Ne büntesd, Istenem, ha lehet! De tedd, egyszer: ha belenéz fia szemébe, s elkezd káprázni az ég, egy visszaszálló kő nézzen szemébe, s ne fordíthassa félre a fejét! Kik akarják a durungot, a kést? Csak a hülyék, a győzelem-buzik. A maguk helyett áldozati füsttel gyilkolódtatók, a maguk előtt gyepü-népeket bégettetők, a maguk elé homokzsák-országokat lövészárkolók. De ha lesz győzelem, ha marad még egyetlenegy élő egyáltalán, Ábel a gyilokról
