Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 4. szám - Bella István: Öldöklő angyal; Ábel a gyilokról; Isten halottkém jelentéséből; Ábel álma álmairól; Káin imája Ábel fölött; Kő-szájjal, durung-kézzel; Káin próféta levele a Cainus-beliekhez; Ábel a sivatagban; Csak a bárány; A világ végén (versciklus)
BELLA ISTVÁN Káin próféta levele a Cainusbeliekhez Versciklus Öldöklő Angyal- Egy újsághírre Meghalt egy kisfiú. Egy kisfiú meghalt Véletlen. S védtelen. Ha én lennék az apja, az anyja helyében... Rám tör a félelem, mert kitörném a kezét, a nyakát tekerném ki az angyalnak, aki fölvette azt a követ a földről, s el tudta hajítani. „Ki kó'vel dob meg, dobd vissza kenyérrel!” De nevetséges vagy is, Krisztus, ez ó'si kivégzésmódhoz képest, ha épp egy kő a nemezis, s magát a kenyeret veri szét zuhanása! Hogy legyen jó a kenyér, hogy dobja magát vissza, ha már alaktalan agypép és nem él!? Miért született? Hogy élhessen hat évet? S meghaljon, csak úgy, mert egy másik kenyér követ vett a kezébe? Mondd meg Isten, ne hazudj! Vagy ott ólálkodsz Te is, a világűrszélen, mindenség-vonatok fölött, csillagot csörgetsz kezedben, s néha felénk, a földre hajítod? 421
