Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Pusztay János: Az uráli őshaza rekonstruálásának egy lehetséges nyelvészeti modellje
2.2. A nyelvi környezet A vizsgálatot ki kell terjeszteni annak a térségnek a nyelveire, amelyen az uráli nyelvcsalád kialakult. Ez a térség az északeurázsiai nyelvi övezet (ÉNYÖV). Az északeurázsiai nyelvi övezet Fenno-Skandiától a Csendes-óceánig húzódik. Az övezet nyelvi összetétele tekintetében ma is rendkívül gazdag. Kulturális, nyelvi szempontból hatalmas jelentó'sége van. Eurázsia számos nyelvcsaládjának ez az övezet volt a bölcsője, de az észak, sőt dél-amerikai indiánok több törzse is e térség sok ezer évvel ezelőtt Amerikába vándorolt népességében tisztelheti őseit. Az ENYÖV-ben ma is számos nyelvcsaládot találunk: az uráli és az cdtáji nyelvcsaládot, valamint az eleddig a kutatásba csak kevésbé bevont ún. pa- leoszibériai nyelveket. Ez utóbbi elnevezés a következő öt nyelvcsalád összefoglaló neve: jeniszeji nyelvek (a két, a kihalt kott, arini, asszán), jukagir-csuvani nyelvek (ma már csak a jukagirt beszélik), csukcs-kamcsatkai nyelvek (csukcs, koiják, kerek, aljutor, itelmen), eszkimó-aleut nyelvek (az eszkimó számos változata, aleut; bár ezt a nyelvcsaládot nem minden kutató sorolja ide), gilják (eddigi ismereteink szerint egyedülálló, rokontalan nyelv). Az ÉNYOV-re a tipológiai homogenitás jellemző. Az övezet nyelvei mind az agglutináló, agglutináló-izoláló nyelvtípushoz tartoznak, az egyetlen kivételt az eredetileg flektáló jeniszeji nyelvek képezik. Viszont a térség homogenizáló hatását bizonyítja, hogy a két egyre inkább hozzáidomul a környezet uralkodó nyelvtípusához. Nyelvcsaládi hovatartozástól függetlenül az ÉNYÖV valamennyi nyelvében ugyanazokat a fejlődési folyamatokat tapasztaljuk, így pl. az esetrendszer és a számjelölés kialakulását és fejlődését illetően. Az azonosságok nem csupán a folyamatokra vonatkoznak, hanem a nyelvtani kategóriák anyagi megformálására is. Jelentős viszont az eltérés a tekintetben, hogy az övezet nyugati részének nyelvei (azaz a balti finn, cseremisz, permi nyelvek) ún. tempusos, míg a keleti (főként a paleoszibériai) nyelvek aspektusos nyelvek. A két típus ütközőzónájának nyelveiben (ugor, szamojéd, jeniszeji) mindkét rendszer elemei megtalálhatók, azaz redundancia lép föl. 2.3. A modell Az uráli nyelvek archaikus szintjeinek vizsgálata, valamint az északeurázsiai nyelvi övezet idiómáinak, elsősorban a paleoszibériai nyelveknek nyelvészeti (tipológiai, szerkezeti, anyagi) elemzése révén sikerült az uráli alapnyelv kialakulásához a megfelelő történeti-paleolingvisztikai szempontú hátteret fölvázolni. Az az időmélység, amelyben a jelzett nyelvi folyamatok végbementek, sok ezer évvel megelőzi az alapnyelvek kialakulását. Az uráli nyelvek alapnyelvre rekonstruált grammatikai egyezései két csoportra oszthatók. Az egyik csoportot azok a morfológiai jegyek alkotják, amelyek szinte valamennyi uráli nyelvben megtalálhatók, a másikba olyan jegyek tartoznak, amelyeket ugyan szintén protouráliaknak vagy legalábbis protofinnugoroknak szokás feltüntetni, ám nem. terjednek túl egy-egy jól 415
