Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Pusztay János: Az uráli őshaza rekonstruálásának egy lehetséges nyelvészeti modellje
ragozás kialakulásának csíráit. A családfa-modell következetes alkalmazása egyik feltételezést sem teszi lehetővé. Hiszen a duális, csak az (obi-)ugor és a szamojéd nyelvekben, valamint a lappban van meg. Az alanyi és a tárgyas ragozást az ugor és a szamojéd nyelvekben, valamint a mordvinban különböztetik meg. Ezek a nyelvek a családfán oly távol esnek egymástól, hogy sem a duálist, sem a kétféle igeragozást nem lehetne közös örökségként magyarázni. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ezen - s más, itt nem említett - jelenségek ősi, legalább alapnyelvi eredetűek. Elfogadható magyarázatot csak a módszer megváltoztatása, s a vizsgálat tartalmi kiterjesztése adhat. A kérdés megválaszolásához a paleolingvisztika alkalmazása, ill. annak az areának a nyelvi vizsgálata vezet, amelyen az uráli nyelveket beszélik. Az uralisztikában eddig folytatott paleolingvisztikai jellegű kutatások az alapnyelv rekonstruálására irányultak, s ezek megmaradtak az uráli nyelvek, ill. az alapnyelv keretein, határain belül. így pl. az alapnyelvi esetragok, számjelek kialakulásának levezetése, a névutók és az esetragok kapcsolata névmástövekkel, ill. névmási képzőkkel, a birtokos személyjelezés és az igeragozás létrejötte a személyes névmások agglutinálásával - mind paleolingvisztikai problémák. E kérdések - egyébként többnyire - helytálló megoldását általában az uráli alapnyelv „belső ügyének” tartották. Ezzel olyan látszat keletkezik, mintha a felsorolt, s egyéb, itt nem említett nyelvi kategóriák mind az alapnyelvi korban alakultak volna ki. Holott mindazon fejlemények, amelyekről az uráli nyelvészet paleolingvisztikai kutatásai beszámolnak, időben olyan távoliak, hogy nem tehetők az uráli alapnyelv kialakulásának korszakára, hanem jóval korábbi időre helyezendők Új eredmények egy komplex, kombinált eljárás alkalmazásával érhetők el. A hagyományos történeti-összehasonlító nyelvészet értékeinek megőrzése mellett az eddigieknél jobban be kell vonni a kutatásba a nyelvtipológia, az areális nyelvészet és a paleolingviszika eredményeit, ill. módszereit. A nyelvtipológia megállapítása szerint az azonos típusú nyelvek azonos fejlődési folyamatokon mennek keresztül. Az areális nyelvészet tanítása szerint a nyelvek kölcsönhatásban fejlődnek, s egy-egy areán homogenizálódási folyamatok játszódnak le, amelyek eredményeképpen az area nyelvei fokozatosan közelednek egymáshoz. A fejlődési folyamatok különböző nyelvek kölcsönhatása révén mennek végbe. A hosszan tartó kölcsönhatások nyelvszövetségek ( Sprachbund) kialakulásához, s a nyelvszövetségen belül a különböző nyelvű csoportok kommunikációját szolgáló lingua franca létrejöttéhez vezetnek. A paleolingvisztika, a nyelvek kialakulásával foglalkozó tudomány, arra vonatkozóan nyújt támpontot, hogy a nyelvek fejlődése már jóval az ún. alapnyelvi kort megelőző időszakban, feltevések szerint több százezer éve, megindult. A vizsgálathoz a nyelvek legarchaikusabb szintjét, az alaktant célszerű alapul venni. Ez a nyelvek leglassabban változó, idegen hatásoknak leginkább ellenálló szintje, szemben pl. a mondattannan, a fonológiával, vagy a szókészlettel. 414
