Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Pusztay János: Az uráli őshaza rekonstruálásának egy lehetséges nyelvészeti modellje
1.2. A családfa Az uráli nyelvek kialakulását és egymáshoz való kapcsolatát hagyományosan a közismert családfamodellel illusztrálják. Eszerint a nyelvcsalád alapnyelve a fa törzse, ebből hajtanak ki az ún. közbülső (szamojéd, finnugor; ugor, finn- permi; permi, finn-volgai; volgai, közfinn) alapnyelveket jelképező újabb és újabb ágak. Bár vannak más hipotetikus modellek is, a szakmai-közvéleményben, az uralisztika szintézisalkotó műveiben mind a mai napig a családfa-elméleten alapuló felfogás érvényesül. 1.3. Az őshaza Az őshaza-koncepciók nagy része a családfa-elméletet veszi alapul, azaz azt a nézetet, hogy az egy nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek egy egységes alapnyelvből fejlődtek ki, ezt az alapnyelvet egy ősnép beszélte, amely egy zárt földrajzi egységet alkotó területen élt. Ezt a területet nevezik őshazának. Őshazáról beszélve különbséget kell tenni uráli és finnugor őshaza, valamint az egyes uráli népek ősi szálláshelye között. Az uráli, ill. finnugor őshaza helyét illetően az utóbbi másfél évszázad folyamán számos elmélet született. Az őshaza helyének meghatározása csak rekonstrukció révén lehetséges. Az eljárás nehézségét az okozza, hogy a kérdésben leginkább érintett két tudományág, a régészet és a nyelvészet eszközei és eredményei nehezen vagy egyáltalán nem hangolhatok össze. Az őshaza-elméletek módszerüket tekintve két csoportra oszthatók: az egyik csoportot a nyelvészeti paleontológiára (azaz a növény- és állatfóldrajz adataira) építő, a másikat az inkább régészeti megközelítésű elméletek alkotják. A nyelvészeti paleontológián alapul a klasszikus Volga-Káma környéki őshaza-rekonstrukció, LÁSZLÓ Gyula Baltikum-Oka közti őshaza-rekonstrukciója, a máig leginkább elfogadott HAJDÚ Péter-féle nyugat-szibériai őshaza-rekonstrukció. Elsősorban régészeti megfontolásokra épül a főként finn és észt kutatók által támogatott ún. nagy őshaza-elmélet. Eszerint az uráli őshaza a Baltikumtól az Urálig húzódó sávban lehetett, Volga-vidéki központtal. (Az őshaza-elméletekről 1. HAJDÚ 1978 és BERECZKI 1996.) Az őshaza-elméletek közül a nyelvészeti paleontológiái megalapo- zottságúak szoros kapcsolatban vannak a nyelvészet családfa-modelljével. Mindkét felfogás - nem ismerve vagy figyelmen kívül hagyva őstörténeti folyamatokat - nagyszabású kelet-nyugati irányú vándorlásokat tételez föl. 2. A nyelvészeti modell 2.1. Hagyomány és kiút Az alapnyelv és az őshaza - mint fentebb láthattuk, - szorosan összefügg egymással. Megítélésem szerint az őshaza rekonstrukciójában is a nyelvészetnek kell játszania a döntő szerepet. A történeti-összehasonlító nyelvészet alapnyelv-rekonstrukciója elméletileg a családfa-modellt követi, bár a gyakorlatban számos következetlenség mutatható ki az eljárásban mind a szókészlet,' mind a grammatika rekonstruálásában. Csak két példa ez utóbbi területről: az uráli alapnyelvre rekonstruálják a duális (kettős szám) meglétét, valamint feltételezik a tárgyas 413
