Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai II.
alakjával találkozunk. Noha hasonló hangváltozás másutt is van, valójában csak egy török nyelvet ismerünk, amelyben az eredeti sz hangból h hang lesz, ez a baskír nyelv, illetve nyelvjárásai. Azaz, mivel más adatok is erre utalnak, a honfoglaló magyarok nyelvét a baskírok nyelvével kell rokonnak tartanunk, s ezzel a baskírok közelebbi rokonainak meghatároznunk -- neveik, a madzsgir- baskír vallomásának megfelelően. Az i. sz. 1. évezred közepe és a 9/10. század fordulója vagy 1000 közé helyezhető' kései ó'smagyar korszak története tehát több szakaszból áll. Az ó'smagyarság egy iráni (vagy több iráni) alán nyelvű népcsoporttal való folyamatos kapcsolata mellett az i. sz. 6-7. században tartósan együttél egy bolgár-török nyelvű néppel, akiknek hatására jelentó's kulturális átalakuláson megy keresztül. Ennek az együttélésnek a színtere a Kárpát-medence és a Kárpát-medencétől keletre húzódó erdős sztyeppe övezete a Donyec folyó felső folyása vidékéig, a magyarság néppéválásában azonban főként a Kárpátmedencében majd két és fél évszázadon keresztül fennálló avar kaganátus államszervezeti integrációs folyamatai játszanak szerepet. A 790-es években elkezdődő frank-avar háborúk, ezzel együtt 795-ben az avar kaganátus urainak belső háborúja következtében a 9. század elejére ez az integrációs szervezet szétesik. A 9. század huszas éveiig, a frank-bolgár háborúkig tartó átmeneti időszak után a Dunántúl nyugati része frank fennhatóság alá került, az Alföld és az erdélyi részek viszont a dunai bolgárok fennhatósága alá jutnak. A 9. század közepe felé, valójában azonban csak a 850-es években a mai Csehország keleti részén megerősödik egy frank vazallus szláv fejedelemség (ennek korai területe csak a Morva folyó közvetlen környékére terjed ki), a morvák fejedelemsége. Ez a fejedelemség a hatvanas évektől kezdődően önállósulni, függetlenedni próbál a frankoktól, s a 880-as években, Szvatopluk alatt, királysággá alakul. Ettől a korszaktól kezdődően, Szvatopluk 894-ben bekövetkezett haláláig (tehát igazában mintegy tíz évig) a morva királyság a Kárpát-medence északnyugati részén nagyobb területeket is birtokol. A frank birodalom feudális szervezete a Kárpát-medencében nagyjában a mai osztrák- magyar határig terjedt keleten, amint erről a birtokviszonyokat rögzítő oklevelek tanúskodnak. Az 568-805 között fennálló avar kaganátusnak a 9. század elejére, a frank hódítás és a belső háborúk következtében szétesett integrációs szervezetét az ázsiai eredetű honfoglaló magyarok, a madzsgirok állítják vissza. Hogy ez a folyamat mikor fejeződik be, arra legfeljebb következtetni tudunk. 907-ben a honfoglaló magyarok Brezalauspurc mellett (a humanista Aventinus szerint Pozsony) szétverik a német seregeket, ezt követően a kezükbe kerül az egykori avar kaganátus egész területe. Révész László újabb ásatásai alapján azonban úgy látszik, hogy a honfoglalók (egy jelentékeny) központja a 10. század első felében még a Bodrog-Felső-Tisza vidéken van, tehát ekkor még nem alakul ki az avarkorihoz hasonló berendezkedés, maga Bíborbanszületett Konstantin is a Temes, Maros, Körös, és a Tisza vidékét írja le a honfoglaló magyarok lakhelyeként, tehát a Kárpát-medence keleti részeit. Az avar kaganátushoz hasonló hatalmi-területi szervezet kialakítására csak 970-et követően, Géza fejedelem hatalomra kerülésekor, illetőleg a németekkel való kapcsolatok normalizálásakor, a 973-as quedlinburgi követjárás után kerül sor. Az avar kaganátus kapcsolatrendszereinek szétesését azonban a frank-avar háborúkat 401
