Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai II.
követő másfél század alatt nem tekinthetjük túlzottan nagynak. A 820-as éveket követően a Kárpát-medence nagyobb, keleti fele a dunai bolgárok fennhatósága alá kerül, akik bíráikkal kormányoznak itt. A honfoglaló magyarok korai kormányzati rendszeréről nincsenek adataink, ez az ázsiai eredetű nomád török nép a 10. század közepe körüli időkig nomádként él a Kárpát-medencében. így írja le őket Ibn Haiján 942-es spanyolországi kalandozásuk kapcsán, de maguk, az időnként éves rendszerességgel ismétlődő kalandozó hadjáratok is a nomád viselkedési mód: a javak megszerzésére irányuló „fegyverrel való termelés”, az adó kikényszerítése a letelepedett, állami szervezetben élő népektől. 899-900-ban a honfoglaló magyarok egy ilyen korai hadjáratukon Itáliában, Eszak-Olaszországban telelnek át - ez az esemény még egy elsődleges szálláskeresésként értékelendő. A 955-ben, Augsburg mellett a németektől elszenvedett vereség után kerül csak sor arra, hogy az addigi nomád életforma (s ezzel együtt a Kárpát-medence letelepült lakosságának nomád, tehát katonai, sarcoló adóztatása) átalakuljon. Némiképp más lehetett a helyzet azokon a területeken, amelyet a kavarok szálltak meg, hiszen ezek az i. sz. 7. század közepe táján létrejött kazár ka- ganátus államirányítási ismereteivel rendelkeztek, tehát bizonyára a kazár tizedszedést és bíráskodási rendszert is alkalmazták. A kavarok szállásterületéről azonban nincsenek biztos adataink, a 10. század első felében esetleg a Kárpát-medence nyugatabbi részein (és Morvaországban) vannak, ezt követően azonban halvány nyomok szerint Erdély területét szálljak meg. A honfoglaló magyarok és a kavarok kárpát-medencei megtelepedése természetesen jelentős hatást gyakorolt az ősmagyarság alakulásra. Ennek nyelvi nyomai azok a nem bolgár-török, hanem köztörök jellegű jövevényszavaink, amelyeket újabban Ligeti Lajos kísérelt meg elkülöníteni (kökény, kökörcsin, stb). Ugyanebben a korban számolhatunk a kazár eredetű kavarok- tól átvett jövevényszavakkal is, ezek nyelvéről azonban csak annyit tudunk, hogy különbözött a honfoglaló magyarok baskírhoz közelálló nyelvétől. A kazárok török nyelvűként értékelhető személynevei arra utalnak, hogy a kavarok is egy köztörök nyelvet beszélhettek, mivel azonban a kazár ka- ganátus egy soknépű államszervezet volt, más lehetőség sem kizárt (az a körülmény, hogy a kavarok a kazár nevet viselik, arra utal, hogy szorosabb értelemben is kazároknak kell tartanunk őket). A kései ősmagyarság történetében, a néppéválás folyamatában más hatások sem zárhatók ki, különösen a Kárpát-medencétől keletre eső, keleteurópai erdős sztyeppe övezetében számolhatunk ilyenekkel, hiszen itt más volt a szomszédság (ha a régészeti adatok alapján ítélhetünk, akkor itt a Luka Rajkoveckaja kultúra népe még zömében ősmagyar egészen a 10. századig). Ez a keleti ősmagyarság azonban bizonytalan számban vett részt a későbbi magyarság kialakításában. Nem lehetetlen azonban, hogy a kései ősmagyar nyelv két nagy nyelvjárása (az sz- és s -nyelvjárás) éppen e két területen érvényesülő különböző hatások következtében alakult ki". 402
