Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai II.

nek meg a Keletrómai Birodalom határain. Az i. sz. 6-7. században egész Kelet-Európa területén (és a Kárpát-medencében is) megtaláljuk ezeket a bolgár-török népeket, a 8. században azonban már csak a kelet-európai sztyeppéról kiszorultan, annak határvidékem: az Al-Dunánál, a Kaukázus előterében és a Volga-könyök vidékén találkozunk velük (az utóbbi területen való megjelenésük keltezése problematikus).

A magyar nyelv régi török jövevényszavainak jelentős része ezeknek a bolgár-törököknek a nyelvéből származik. E kölcsönszavak átvételének kezdete nem lehet korábbi a bolgár-török népek Európában való feltűnésénél, azt tehát nagyjában az i. sz. 5/6. század fordulójára helyezhetjük. Meghatározható a bolgár-török jövevényszavak átvételének vége is. A bolgár-török nyelvekben ugyanis a szókezdő ajakkerekítéses magánhangzók előtt egy v hang fejlődött (csuvas vakar, magyar ökör), ez a fejlődés pedig nagyjában i. sz. 700 körül (sőt esetleg korábban) lezárult mert az i. sz. 8. századi bolgár-török nyelvi adatokban ez a szókezdő helyzetben kifejlődött hang már megjelenik (így a 770 táján összeállított dunai bolgár fejedelmek jegyzékében). A magyar nyelv bolgár-török jövevényszavaiban e nyelvi változásnak nem találjuk nyomát (a vályú és más ilyen jellegű szavak problematikusak), ezért bolgártörök jövevényszavaink átvétele nagyjában az i. sz. 6-7. századra tehető.

A kései ősmagyarság és a bolgár-törökök egymással való érintkezésének területi meghatározásakor nehézségek adódnak. A bolgár-török nyelvi hatás egyrészt nagymértékű, másrészt - egyebek mellett a föld- és kertművelésben, valamint az állami szervezet intézményeinek megjelölésében - igen széles körű. A búza, árpa, borsó, őröl, komló, kender, kötyű, tiló, alma, kökény, bor, illetve sereg, orv (Jolvaj”), kín, tanú, bér (jidó”), kölcsön szavak, hogy csak a biztosabbakat idézzük, más, bolgár-török eredetű magyar szavakkal együtt, letelepedett, földműves-állattartó népek együttéléséről tanúskodnak, akik olyan területen éltek, ahol bért kellett fizetniük, s az orvul a másét eltulajdonító tolvajt, kínvallatás vagy szemtanúk valomása alapján elítélték - tehát kifejlett (s ebben az esetben állami) jogrenszerrel számolhatunk.

Bolgár-török jövevényszavaink máig érvényes listájának összeállítója Gombocz Zoltán, ennek kapcsán 1930-ban a következőket mondta: „... abból a feltevésből indultam ki, hogy az ugor testvémépektől elszakadó s a Káma-Urál vidéki őshazából délfelé vándorló magyarság a volgai bolgár birodalom szomszédságába és kultúrhatása alá került. Mivel Nagy-Bulgária vagy Fekete-Bul- gáxia megalakulását a Közép-Volga mentén a VII. századnál korábbi időkre ... aligha tehetjük, s mivel másrészt a magyarságot a IX. század elején már délen, a Don mellett, a kazár birodalom szomszédságában találjuk, arra az eredményre jutottam, hogy a bolgár hatáskor kezdetét kerek számmal Kr. u. 600-ra, végét 800-ra tehetjük. Mindamellett több körülmény inkább azt javasolja, hogy a bolgár hatás korát a VII. század előtti időkre tegyük, s ami ezzel együtt jár, a magyar-bolgár érintkezések színterét délebbre, a Kaukázus vidékére helyezzük át. ... Növényfóldrajzi okok, amelyeknek fontosságára először Zichy István utalt, szintén arra kényszerítenek, hogy a magyar-bolgár érintkezés színterét ne a Közép-Volga vidékén, hanem délebbre keressük ... a magyarság a bortermeléssel ... török, pontosabban bolgár-török réven ismerkedett meg. Márpedig a szőlőkultúra északi határvonala Mohileven (a Dnyeszter mellett), Jekaterinoszlávon (a Dnyeper mellett) és Pjatyiszbjan393