Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Gyurácz Ferenc: Pótolhatatlan adattár
feloszlatott történelmi tényfeltáró bizottságnak, s így, a jelzett időpontig lehetősége nyílt betekinteni a legtitkosabb irattárakba is. Munkáját tehát akkori kutatásaira alapozta. Ezeket ma már nem volna módja elvégezni. A könyv bevezető részében helyi források alapján vázolja az előzményeket, rámutatva az egyént és a közösséget legjobban sújtó sérelmekre. Úgy találja, hogy a gazdasági elnyomorodás mellett a forradaom egyik legfontosabb kiváltó oka ,fiz 1945 után megindult és egyre eluralkodó és elmélyülő terror” volt, gamely az új rend lényegéből fakadt”. Forrásai alapján úgy látta, hogy pl. a vallásüldözés jobban ingerelte a lakosságot, mint a nagy vagyonok államosítása s hozzáteszi: „Természetesen a legérzékenyebben az egy élet vagy több emberöltő munkájával létrehozott családi házak, kis üzletek, műhelyek államosítása, és az erőszakos tsz-szervezés során a kis magángazdaságok felszámolása, kollektivizálása fájt.” Helyi dokumentumok nyomán nevekkel ellátott szemelvényeket kapunk a „B”-listázás, a kitelepítések, az államosítások, a határzár, a szabadságjogok felszámolása, a tsz-szervezés, a begyűjtési rendszer, a rendőr és ÁVH-terror jellemző eseteiből, a rafinált, egyszersmind ostoba népnyúzó mechanizmus működéséről, továbbá az ellenállás olyan kétségbeesett kísérleteiről, mint a világ első repülőgépeltérítése, röplapok, röp-újságok terjesztése vagy éppen mint az 1951. évi csepregi rendszerellenes összeesküvés. Kövér István kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk, hogy Szombathelyen sem csak kis csoportok ügye volt a forradalom, hanem átjárta szinte az egész helyi társadalmat. A benne így vagy úgy tevékenyen részt vevők száma is ezrekre rúgott. Szembetűnő, hogy az események menete, ha pár napos késéssel is, de párhuzamokat mutat a fővárosi történésekkel. A Petőfi Kör mintájára megalakult Vasvári Kör hozzájárult az értelmiség radika- lizálásához és a forradalom helyi vezetőinek kiválasztódásához. A köz- igazgatási reform, a megyék megszüntetésének akkori (nóta bene: ma is napirenden levő!) terve, a körülötte dúló vita olyasféle katalizáló szerepet töltött be itt, mint más tényezők, pl. a lengyelekkel való szolidaritás megnyilvánulásai Budapesten. A munkástanácsok, a nemzeti és forradalmi bizottságok, a nemzetőrség létrehozása, a szabad sajtó elemi igénye, a pártok át- illetve újraalakulása, a diákság, a tanárok és - jelentős nagyipar híján - a vasutasság nagy szerepe megfelel az országos „mintának”, csakúgy, mint a forradalom utóvédküzdelmei (sztrájkok) és a Kövér könyvében részletesen dokumentált, széleskörű kádárista megtorlás. Az akkor még szinte csorbítatlan erkölcsi tekintélyű egyház hatása és szerepe az országosnál valamivel nagyobb lehetett a vasi megyeszékhelyen, míg ellenben az egyesek szerint a forradalom jellegadó ideológiájának tekinthető harmadikutas népi-nemzeti radikalizmus az itteni megnyilatkozásokban alighanem kevésbé azonosítható. Ez utóbbi megállapítások persze csak a recenzens véleményei; igazolni vagy cáfolni őket az elemző történettudomány tudná. Kövér István könyve nem kíván több lenni, ami: a tények objektív felsorakoztatása. A tárgyszerűségre, a szerző józan, egyszersmind emelkedett magatartására példa az a körültekintés, ahogy a történetben szereplő személyek megnevezésével kapcsolatban eljár. Elsősorban a pozitív szerepet játszók kiemelésére törekszik, és a negatív figurákat akkor nevezi meg, ha többé-kevésbé biztos lehet abban, hogy nem tép föl sebeket. Ha valóban megmaradhat a megnevezésnél, 381
