Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok tárgyi emlékei
Az ártándi 207. sírban különlegességként az orradzó díszítését figyelhettük meg. Azóta Karoson több női sírban találtak rozettás lószerszámot, rajzos rekonstrukciójuk azonban nem készült. Karoson azonban más meglepetés is érte a régészeket. Kiderült, hogy női sírban nemcsak rozettás veretek díszíthetik a kantárt, hanem olyanok is, amilyenek a férfi sírokra jellemzőek. Az első' hiteles férfi lószerszámot ugyan nem Dienes I. figyelte meg Szakonyban (1962), viszont ő készítette el az első rekonstrukciót (1972). Ennek alapján tudható lett, hogy a korábbi „ásatások” és leletmentések során is kerülhettek elő már veretes férfi lószerszámok, kantárak. Ilyenre lehetett gondolni a benepusztai, a bodrogvécsi és a tarcali sír esetében. Bizonyosan volt a geszterédi és az elsőként hitelesen feltárt zempléni sírban (1959), csak utóbbinak elnagyolt a sírrajza és dokumentálása, rekonstrukció pedig nem készült (1973). Pedig mindmáig ez a leggazdagabb és legszebb veretes lószerszámunk. A lószerszám további látványos része a nyereg. Maradványainak felfedezése sokáig váratott magára, még tovább a pontos megfigyelések sora, amelyek lehetővé tették László Gyula számára a rekonstrukciót. Valójában már a verebi sír megtalálásakor számoltak nyereg jelenlétével, mert megtalálták a hevedercsatot. Ennek formája, nagysága az évszázadok során szinte semmit sem változott, és meghatározása magától értetődő volt. Magát a nyerget azonban, lévén fából, minden olyan famaradványban felfedezni vélték, ami átvészelte a századokat. A bizonytalanságot jól jelzi Nyáry Jenő megjegyzése a pilini ásatásokon talált farostmaradványos csontlécekkel kapcsolatban. Még íjcsontokat is néztek nyeregmaradványoknak. A budapest-lóversenytéri és ártándi avar sírok íjcsontlemezeiről is azt hitték, nyereg diszítései, ami végülis nem áll olyan messze a valóságtól, hiszen avar kori nyergek kápaszegélyét csakugyan díszítették meghajlított csontlemezekkel (Tiszafüred). Máskor koporsó meglétére következtettek jelentéktelen méretű fadarabok megtalálásakor is. így az 1877-ben meglelt nagyteremiai leletben kúpos szegekkel kivert fadarabokra találtak, melyeket leginkább nyeregkápa töredékeinek gondolt már Nagy Géza és nyomában Hampel J. is. De nem zárták ki a koporsódeszkák lehetőségét sem. Csak az 1890-es évektől szaporodtak meg az olyan konkrét megfigyelések, amelyek nyeregnek a sírban való jelenlétére vallottak. A szeged-bojárhalmi sír (1889) közlésekor (1891) Reizner János nyereg valamely részére felszegeit két négyszegletű ezüst díszről tett említést. Indoklása szerint a hátlapjukon levő hosszú, hegyes szegecsek fára való felerősítésre szolgáltak. Hasonlóképpen vélekedett 1895-ben Bella Lajos, amikor a csornai Süly-hegyen talált, szegecselt ezüstlemezeket fafélére, talán nyeregre erősített díszeknek határozta meg. A nagykörűi, hosszú szegekkel ellátott lyukas véretekről is az a vélemény alakult ki, hogy fára voltak felszerelve (1893, 1896). Dókus Gyula már egészen biztos volt a dolgában, amikor a bodrogvécsi leletek közt megnevezte a nyeregrészeket. A nyeregkápa ezüst díszei, lemezei és fölgömbös szegei kis famaradványokon együtt maradtak, s ezek alapján a kápa öblös félkör alakjára tudott következtetni. Párhuzamként a kirgizek 19. század végi nyergeit említette. Hamarosan ismetté váltak a soltszentimrei nyereg csontlemez díszei (1902), amelyek a nyereg szárnyvégek és a kápák alakjára adtak felvilágosítást. A további, már nyeregmaradványként közölt leletek (Gyomoré 38
