Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Wiktor Woroszylski: Új pánmongolizmus?
kultúrája ebben a szakaszban aligha nevezhető kereszténynek, lehet, hogy egyszer azzá válik, amennyiben a kereszténység az emberre jelleinző „hit és szeretet” szinonimája; ha pedig így van - akkor az erről mit sem tudó kazah, akit szörnyű és érthetetlen álmok űztek a frontra, tényleg a jövő „transzcendens hatalom” által vezérelt előfutára, őróla álmodott egykor Vlagyimir Szolovjov. Lehet, hogy túl messzire megyek ebben az értelmezésben, de nem ebből a paradoxonból, az európai harcmezőn elesett ázsiai nagybácsikból nőttek-e ki bizonyos mértékig az egyetemesre fogékony alkotók későbbi művei... Később írt műveiben Szulejmanov elkülönítette egymástól (amennyire egy költő képes erre) a lírát és az értekező műveket. 1975-ben, Alma-Atában adta ki történeti és nyelvészeti tanulmányait tartalmazó kötetét, amelyben többek között az Igor-ének, a legfőbb orosz nyelvemlék körüli szövegértelmezési vitába kapcsolódik be. A bevezetőben kifejti, hogy kezdetben szűkebb, kizárólag filológiai célt tűzött ki maga elé, az Igor-ének nyelvének török eredetű rétegét kívánta vizsgálni, később azonban nagyobbak lettek az igényei: a szlavista, turkológus, történész és költő együttes olvasatával állt elő, amelyben segítségére volt „született kétnyelvűsége, az Oroszország és a sztyeppéi törzsek közti kulturális kapcsolatok ismerete, az etimológia, és talán a szavak és képek iránti vonzódás, amelyet a gyakorlás és a versírás szilárdított meg”. Bár fenntartom, hogy a szerző túllépett kitűzött céljain, pneg kell jegyeznem, hogy értekezésének első fejezeteit az Igor-ének türkizmusai vizsgálatának szenteli. A poéma nyelvi anyagában felfedezett türkizmusok lehetővé teszik, hogy újraolvassa az eleddig homályosan maradt részeket és jóval világosabb értelmezést adjon róluk. Ezen nem a mű felszíni türkizmusait értem, amelyek nem kommentárt, hanem egyszerű fordítást igényelnek; hanem a rejtett és - Szulejmanov feltételezése szerint - a másoló által eltorzított türkizmusokat (a feltehetően XII. századi Igor-ének XVI. századi másolatban maradt fenn az utókor számára), amelyeket már ő is félreértett; pl. Vszevolod herceg előnevét, a „buj-tur” szót, amely nem a „bujnij túr” (magas úr) kifejezésből ered (ez a török nyelvekben különféle alakban maradt fenn: „batür”, „batur”, „bohatur”, innen ered az orosz „bogatir” és a lengyel „bohater” szó is). Rengeteg hasonló türkizmust találhatunk az Igor-ének ben; tükörfordítások, azaz egész fordulatok szó szerinti fordításai is szerepelnek a műben, a hercegi trón neve, a „zlat sztol” pl. a török „altün takta” átültetése; ha tovább megyünk, „rituális türkizmusokat” is találhatunk, ilyen például a kijevi Szvjatoszlav herceg álma, amely csak a török temetkezési szokások ismeretében értelmezhető. A továbbiakban más kutatók, többek között Lev Gumiljov, a kiváló történész eredményeit is felhasználva az Igor-ének más rétegét vizsgálja (lexikai kutatásai ebben is a segítségére vannak): a különböző szereplők cselekedeteinek a motivációját keresi, ezzel pedig lényegi jellemzést is ad róluk. Eszerint az értelmezés szerint Igor herceg nem olyan nagy hős, mint ahogy azt gondolják róla: „Nem hazafias érzelmek, hanem határtalan ambíciók vezették. Mohó, hitszegő, járatlan a hadi mesterségben, tisztességtelen hazájával és a sztyeppéi törzsekkel is... Ez nem a mű polovec olvasata (ilyen vélemény is van), az Igor-éneket olyan ember, olyan költő értelmezi, aki mindkét fél igazát szem előtt tartja, mérlegeli helyzetüket, szempontjaikat, szenvedélyeiket és korlátáikat, de ő maga mentes a nacionalista, faji vagy kulturális elfogultságtól. Szulejmanov feltárja 353
