Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Kovács István: A "Felföld tátija" avagy Dembinski altábornagy működése Felső-Magyarországon
utal arra, hogy az osztrákok erőfeszítésük végső határára értek, de elszántak: J\z újoncozás elképesztő, 40 éves korukig még a gazdákat is mind besorozzák.” Buiharyn felderítői által pontosan tájékozott az ellenség mozgásáról. Tudja, hogy az május 7-én Hibbén át Turócszentmártonba vonult vissza. Elérkezett a pillanat, amikor az üldözésére lehet indulni. S a pillanat sürget, mert az ellenség amerre visszahúzódik - szlovák légionista tiszek és udvarhű papok közvetítésével - rémhírek keltésével igyekszik a magyarok ellen fordítani a szlovák parasztokat. Liptó megyében - a Bulharyn által vett hírek szerint - nem is eredménytelenül. így kétszeresen szükség volt a határozott fellépésre. Ehhez a lengyel ezredes kellő erővel is rendelkezett. Május 10-én kelt kimutatása szerint Lőcsén a teljes Idzikowski dandár - 3300 gyalogos, 620 lovas és 290 tüzér 7 db különféle űrméretű löveggel - állott közvetlen rendelkezésére. De a hadosztály hasonló erejű első dandára is a közeli Szepes- váralján gyülekezett. Miután Földváry őrnagy 69. zászlóalja is megérkezett Lőcsére, Bulharyn eltökélt szándéka volt, hogy május 12-én megindul az ellenség nyomába. E szándékáról Dembinskit is értesítette. Május 11-én hajnali két órakor azonban levelet kapott tőle, amelyben eltiltotta a további előnyomulástól: „Már írtam neked, hogy ne húzódj tovább előre, mert a hiábavaló menetek csak kimerítik a sereget, anélkül, hogy bármi eredményt hoznának, s egy mind ínségesebb vidéken pedig nehézségekbe ütközik az élelem-utánpótlás.” Bufharyn nem tudott teljesen eleget tenni a tiltásnak, mivel már korábban megtette az első lépéseket a Dembinskinek jelzett terv megvalósítása jegyében. Igaz, erről hallgat az emlékiratában. Arról van szó, hogy honfitársa előzetes jóváhagyása nélkül Poprádra küldte a 2. lengyel zászlóaljat Gro- chowalski százados és a lengyel üteg két ágyúját Klossowski főhadnagy vezetésével, hogy egy kisebb, 400 főből álló ellenséges csapatot elfogjon. A Késmárk felől várt osztrákok azonban elkerülték az időközben kezdeményezőkészségtől megfosztott Bulharyn által állított csapdát, s a lengyel különítmény dolgavégezetlenül tért vissza Lőcsére. BuLharyn a magyar háborúról írott a munkájában azt állítja, hogy május 14-én az Idzikowski-dandárral Lőcséről a Branyiszkói hágón át elvonult Eperjesre, ahová két nap múlva érkezett meg. „Útközben kaptam kézhez Görgey őrnagy jelentését - írja ugyanitt - hogy ő kétezer katonával és néhány ágyúval Vogel és Benedek tábornokok hátában áll, s várja, hogy felőlünk támadást indítsunk. Kár, hogy Dembinski tábornok erről nem tudott korábban, mert haladéktalanul engedélyezte volna, hogy az ellensége nyomába szegődjem.” Bulharyn nyilván nem készített a Dembinskinek írott jelentéséről másolatot. Vagy ha készített, ezek nem voltak az emigrációban birtokában. Egyébként elég lett volna, ha a már jelzett május 10-i levelébe belenéz. Ennek utolsó előtti bekezdésében ugyanis ez áll: „Ma kaptam a jelentést, hogy Görgei bátyja, az őrnagy ezerötszáz emberrel Rózsahegyen van és összetűzött az ellenséggel”. A levél ezzel a mondattal folytatódik: „Az Árvából Lengyelországba menő út nagyon szűk átkelőkön vezet át.” Liptószentmiklóson viszont egyetlen út vezet Árvába -: Rózsahegyen át. Vogelt és Benedeket Rózsahegynél lehetett volna harapófogóba szorítani és megsemmisíteni. Görgey őrnagy számított rá, hogy Dembinski és Bufharyn is 325
