Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Kovács István: A "Felföld tátija" avagy Dembinski altábornagy működése Felső-Magyarországon
így látják és, ennek jegyében cselekedve, csapataik egy részével az osztrák hadosztály nyomába szegődnek. Elmulasztották ezt tenni, holott a hadsereg létrehozásának pont a felföldi osztrák haderő felszámolása volt a célja. Dembinski felső-magyarországi működésének „minősítését” illetően utalhatunk Békény Lajos őrnagynak, a nógrádi vadászcsapat parancsnokának 1849. május 14-én kelt jelentésére. Leírja, hogy Görgey Armin őrnagy, akinek különítményéhez többek között Békény Lajos csapata is csatlakozott, Trenck őrnagy dandárét kiűzte Galíciába s Liptó vármegyét felszabadította. Dembinski tétlensége miatt - mint Békény hja: „serege csigaként haladván” - azonban Görgey őrnagy magára maradt a visszatérő Trenck s a Szepességből közeledő Vogel tábornok és Benedek ezredes erőivel szemben, s így kénytelen volt visszavonulni. A fentebb idézettek ismeretében Benedek ezredes joggal hivatkozhatott feleségének írott május 17-i levelében a szerencsére: „Olyan hírek kaptak lábra, miszerint dandárom és Vogel dandárja szétszóródtak. Ha a felkelők okosabbak volnának, nehéz helyzetbe kerülhetnék, de úgy tetszik, a szerencse ezúttal is társamul szegődött.” Buiharyn, noha azt hja memoárszerű munkájában, hogy Eperjesről Dembinski demétei főhadiszállására ment, s hosszabban ott időzött, a valóságban bizonyára gyorsan visszatért Lőcsére. Ráadásul a 2. lengyel zászlóaljjal vagy annak egy részével, mert május 18-tól kezdve ismét onnan írja jelentéseit Dembinskinek. Nem tudjuk, mikor szerzett tudomást arról, hogy Wysockit tábornokká léptették elő. Görgey ezzel kapcsolatos javaslatának hírét már május első napjaiban meghozhatta neki Adolf Grochowalski százados, akit Wysocki április 30-án Komáromból a felső-magyarországi táborba, a 2. lengyel zászlóaljhoz küldött. BuLharyn nyilván e hír hatására fordult május 5-én francia nyelvű magánlevélben Kossuthhoz - sérelmesnek tartva mellőzöttségét. Május 6. után azonban már hivatalosan arról is értesülhetett, hogy Wysockit nemcsak hogy tábornokká léptették elő, hanem- a lengyel légió főparancsnokának is kinevezték. Fölmentették-e alóla előzőleg Bufharyn ezredest? Akár igen, akár nem, bizonyára nem a légió parancsnoki tisztének elveszítése fájt neki, hanem a tábornoki rang, amelyet nem ő kapott, hanem a 12 évvel fiatalabb honfitársa, aki - szerinte - mind Lengyelországért, mind Magyar- országért összehasonlíthatatlanul kevesebbet tett, mint ő. Görgeiben sohasem bízott, Kossuthban is többször megingott bizalma májusban szertefoszlott. Egyetlen pártfogója maradt: a Kormányzó és a fővezér által hozzá hasonlóan megalázott Dembinski. Neki panaszolta el egyik május 10-i levelében felháborodottan, hogy Wysocki őrnaggyá akarja előléptetni Markiewicz századost, akinek semmi érdeme nincs. Ezzel pedig az a nyilvánvaló célja, hogy a 2. lengyel zászlóalj élére állítsa őt. Pedig ez a poszt Englert századost illeti meg: őt kell tehát őrnaggyá előléptetni. De akkor mi lett volna Wiersuki századossal, akit Birfharyn szintén őrnaggyá előléptetni javasolt Dembinskinek? Nem tudunk róla, hogy Markiewicz századost, aki az erdélyi lengyel légió tartaléklovasságát szervezte Máramarosszigeten, Wysocki Englert helyébe akarta volna állítani. Az viszont tény, hogy a május második felében Miskolcra átvonuló 3. lengyel zászlóalj parancsnoka a már Wysocki által őrnaggyá 326
