Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Kovács István: A "Felföld tátija" avagy Dembinski altábornagy működése Felső-Magyarországon
a vigalom még másnap is tartott. Az esti őrtüzek sajátos, előrehozott szent- ivánéji díszletét alkották az önfeledt hangulatnak. A húsvét elmúltával azonban Beniczky ragadja meg erőteljesebben az emberi idegekből font kötelet, s azzal a szándékkal, hogy ismét elfoglalja Eperjest, Lemesig nyomul előre. Vállalkozásához Lázár Vilmos őrnagytól is segítséget kért, aki a beregi dandár egy részével meg is indult Eperjes felé. A magyarok készülődésének hírétől most Vogel tábornok ijedt meg, s zömükben újoncokból álló csapataival elsáncolta magát a városban. A kassai levelező, aki minderről a Közlönynek beszámolt, mellékesen azt is megjegyezte: „Több pólyák van Beniczky seregében, kik Schlikkel, mint ellenség voltak azelőtt Kassán, és elfogatván hozzánk állottak. Ezeknek nem kell többé a koldus császár, ki nem tudja katonáit fizetni...” Mire ezek az április 18-án kelt sorok két hét múlva napvilágot láttak, s egyáltalán napvilágot láthattak, a veszélyesnek ígérkező felső-magyarországi hadi helyzet már a megoldás lehetőségével kecsegtetett. Görgey tábornok április közepén Vácról egy 6 gyalogosszázadból, 1 húsz ár századból és két darab hat fontos ágyúból álló különítményt küldött az osztrákok által ismét megszállt bányavárosok felszabadítására és a Komárom felmentésére vonuló főhadsereg észak felől történő fedezésére. Parancsnokának testvérbátyját, Görgey Ármint nevezte ki, aki hamarosan ki is űzte a bányavárosokat megszállva tartó báró Heinrich von der Trenck őrnagy különítményét. Görgey tábornok Beniczkyt is a bányavárosokba rendelte, akit Kossuth engesztelésül április 21-én alezredessé léptette elő. Ugyanebben az időben rendelte el Kossuth egy új hadsereg felállítását Felső-Magyarországon: részben a már ott működő csapatokból, részben a szerveződő lengyel légió egységeiből, részben a főhadseregnek szánt tartalékokból. De ki legyen az új hadsereg parancsnoka? Hogy a kérdés mekkora fejtörést okozott Kossuthnak, annak érzékeltetésére, elég, ha megemlítjük: Pulszky Sándor ezredes újbóli parancsnoki kinevezésének eshetősége is felmerült benne. Mivel azonban neki semmi tekintélye nem volt a katonák között, el kellett vetnie ezt a vakmerőén felelőtlen ötletet. Akadt azonban egy másik leváltott parancsnok, ráadásul fővezér, akinek hírnevét nem tépázta meg a még oly botrányos körülmények közepette történt leváltása sem úgy, mint a kassai futás Pulszkyét: Dembinski altábornagy volt az. Ő a főhadsereg egy részét nem számítva mit sem veszített a tekintélyéből és a népszerűségéből. Miután Debrecenbe érkezett, hogy három havi illetményét felvéve elhagyja Magyarországot, az új fővezér, Vetter Antal - Bui- haryn ezredes állítása szerint - felajánlotta neki a vezérkari főnöki posztot. Tette ezt azzal az indoklással, hogy Dembinski már február elején beterjesztett haditervében jelezte az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, hogy a döntő ütközetet Eger közelében fogja megvívni, s úgy is történt. Dembinski elhárította Vetter ajánlatát. Előérzete nem csalt: rövidesen Görgei lett a fővezér. Februári működésének helyességéről állítólag még Kossuthot is sikerült valamennyire meggyőznie. Népszerűségét bizonyítja az is, hogy a Debrecenben megforduló honvédtisztek nem kis része kötelességének érezte nála tiszteletét tenni. Kossuth végül április 19-én hivatalosan Dembinskire bízta „a Galícia felé 318
