Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Pék Pál: Veszendő; Az; Koldus ég; Között (versek)
emléktelen-boldogan / üres szívű kölykeikben / alázatuk megfogan / és dél ragyog / és éjszaka / mint járdaszélen a kavics / végleges hegy arcuk mögött / tegnap óta senki sincs Között Tépett ősz a csend közelít s mi röggé omlott szárnyra kap Futó fák közt kuporogva mért hallgatsz hát? Gyáva vagy? Hisz tavaszokat hazudott a kert miattad lángot s éj feszült a tükreidbe s gerinctörten rángott szájbavágott szerelmed s mit felkavarult perc koholt szétomlott a szavak érce s félelmed mit visszavont madarad s kit hazátalan hívtál talán megmarad ha nincsen itt és túl se többé csak a benne még vakabb
/
