Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Pék Pál: Veszendő; Az; Koldus ég; Között (versek)
Az még virraszt benned von taszít az éj alá és ott maraszt vagy kiszakad mint kín a szájból ha halni-élni úgy akarsz hogy mezítelen vacogsz itt a senkikért és napra nap hazugságból csillagzik szét félelmed és rád szakad és ki se térsz ha jön dübög mert halott leszel mint a kő ahogy az a sínek poklán örökkévalón s újra nő Koldus ég „Ketten vagyunk, mikor magam vagyok” (Nemes Nagy Ágnes) az utca még / a lombsörény / a nyár-iram a csöndön át / ágakon az éj-lepel / mint holdpecsétes nagykabát / és vakablak / a koldus ég / a suhanc ősz / a nincsen / ahogy most a hazátlanok / dúlnak eszementen / mert látom én / a csigaház is lakva már / s akár az Űr / az a másik / ketten vagyunk / kilépve itt menekül / s hamu-eső szakad rá / és verődik mint madarak / mint a szájak hitek poklán / félelemtől ránganak / s gyászuk alvad / szavuk sincs / és
