Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám - Vasadi Péter: Futurománia; Igen és nem; Napfölkelte; Nem engedett a szűkösségnek (versek)
Napfölkelte A mélység és magasság egy pontba tart s marad. A szenvedés színén JEcce!”, följött a Nap. Sugártalan, fehéren és a földmutattatik; mint csönd, mely szóba alvadt sebbó'l csordul a hit. Itt fekszik tenyeremben; istenhalál után a prés alatt Kenyér lett; megízleli a szám. Épp az, ki oszthatatlan roppant s kettétörött hogy egy bennünk legyen lét és vüág, s örök. Nem engedett a szűkösségnek Kidugja fejét a nyári kunyhó ajtaján megkocogtatja körmével a hajnal függőleges ólomkristály lapját René Char. Az egésznapi csönd mint a kosárbélés várja üresen az átírott órák gyümölcs-puffanását. Hol van már a tollai közt válogató ujjakból az a remegés, mit a géppuska visszaütő dadogása keltett; minden nap teremnek a fák Char kertjében. Innen ment el görnyedt háttal ballagva lefelé a dombon, bezárva maga mögött az utolsó éjt s eltűntében ki tudja hová ejtve a kulcsot.
