Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Czakó Gábor: Sóvárgás
CZAKÓ GÁBOR Sóvárgás- Fradiíí! Fradiíí! Fradika Krisztián - sikoltotta a kőműveslegény az épülő ház valamelyik vakolatlan termében. Túlvisította az ácsok motoros fűrészét, mert okos volt, fölvitte a hangját. A visszhang felelt neki s nem volt többé egyedül. Bombácska hagyta lehunyódni hosszú vendégpilláit a Kovács & McPhar- son szépségszalon műcitromfájának zöld árnyékában. Unta a dalnokot: a könyökén ki a típus. Addig ordít, amíg telehörgi a tüdejét porral, ahelyett, hogy venne egy volkment. Holott háziember, akárcsak Roland, bárhanem bizonyára elmulasztott egyetemre járni, teniszedzéseket se vesz, és teljes őrlésű lisztből se süt magának pogácsát. Sőt, valószínűleg nem alszik nyakkendőben, párnája alatt bunkofonnal.- A háziember a megszólalásig, némelyik még azon túl is hasonlít a háziállathoz: végtére is ugyanazért tartják - állapította meg Bombácska apja, midőn módja nyílt tanulmányoznia vejét Nikoletta szülinapi uzsonnáján. Roland ette a sajtostallért sósmogyoróval és ropival. Szünet nélkül. Ha az edény kiürült, átült egy másikhoz. A torta után újra. - Pacalnak pacal, de mégsem elég kövér. Kárbavész benne az anyag időnap előtt. Nem lehet, hogy a sajtos tallérhoz más filmeket kéne nézned, Roland?- Megeshet - biccentett a veje, s rágott tovább. Bombácska pedig apja másik fülébe már a sajtostallér szó elhangzása óra arról duruzsolt, hogy a francia kártya figuráit ábrázoló sós sütemény fekete téli retekkel való együttes fogyasztása oly baromi szélgörcsöt okoz, aminek leírására nincsek emberi szó. Az öreg csaknem megkérdezte, hogy akkor miért eszed, de ez siváran és tudománytalanul hangzott volna, így inkább elhúzódott Nikolettához, tanulmányozni unokája étkezését: mi az eredménye a szülői anyagcsere bajnokságnak? A Kovács & Mc Pharson szalon füstszínű belga üvegén túl barokk felhők húztak méltóságteljesen. Százmillió évek óta csatangolnak az égen; reggel leomlanak, estére újjáépülnek, örökké változnak, és mindig egyformák; fügyülnek a földön járók bolondériáira. Bombácska szenvedésére is: emészthette magát szegény Rolandja miatt, hogy az olyan semmilyen! Nálánál nincsen szerencsétlenebb, csak ő lehet ilyen, hogy egy ilyen nulla alakhoz kösse az életét. Kezdetben másmilyen lett volna? Ugyanilyen volt, susogta a műcitromfa, sőt még ilyenebb, hogy milyen, azt is súgta volna, ha nem ismeri az utolsó porcikájukig a törzsvendégeket: drukkerságaiktól eltántoríthatat- lanok, még a tulajdon szemük sem képes meggyőzni őket. 230
