Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - 1956 EMLÉKEZETE - Majthényi László: Lágervilág a Kemenesalján
Sándor bácsi hány ilyen transzportról tud? Hát, sok volt, csak mint nem települt meg itt, mentek tovább Hetye felé. Voltak férfiak is, nők is, vegyesen. Körülbelül harmaduk lehetett a nő'.” Vajda Lajos Borgátán a falu és Kissomlyó-hegy történetének kutatója - így emlékezik 1945 nyarára: „Július 2-3-án jöhettünk haza, estefelé, hát halljuk ám, hogy húzzák a harangot, mint az atyaisten! Jöttek az ukránok, vagy háromezren! Az egész falu menekítette az állatait, malacokat, tyúkokat amit lehetett, föl a padlásokra, mert az ukránok szigorúan ki voltak éhezve. Csak úgy döntötték be a kapukat, ahová be voltak szállásolva. Azt beszélték, hogy Bajorországból jönnek, néhány ruszki kísérte őket, nem sok. Voltak nők is, férfiak is, vegyesen. Úgy emlékszem, a férfiak egyszínű katonai ruhát viseltek, mint amilyet a Rommel emberei is hordtak, másnap terelték Őket el innen Hetye felé, Bekenybe, ott volt az igazoltató lágerük. A vallató tisztek, a daprószcsikok Egyházashetyén tíznél több magánháznál folyt az ukrán foglyok igazoltatása. Ötösével, tízesével kísérték őketa házaknál elhelyezett igazoltató GPU-sok- hoz. Még ma is sokan emlékeznek a faluban a sánta őrnagyra, aki kegyetlenkedéséről volt hírhedt. Aki megtudta, hogy hozzá kerül kihallgatásra, már messziről ordított a félelemtől. Van olyan szemtanú Hetyén, aki úgy emlékszik, hogy az ilyen munkát végző szovjet tiszteket „D-Tiszt”-nek nevezték. A JD”, a rövidítéseket oly kedvelő kommunista szakzsargon orosz nyelvéből származhat, mint a daprószcsik rövidítése. (Vallató tiszt, kihallgató tiszt.) A köcski Hethéssy-Felsőbüki majorban létrehozott lágerről keveset tudunk. Annyi biztos, hogy őrtornyok voltak a tábor körül, és haláleset is történt: szökni próbáló foglyot lőtt le az őr. A központi táborokhoz való közelsége miatt eshetett a GPU választása erre a majorra. A falubeliek emlékeznek arra, hogy egyszer egy csoport ukrán nő érkezett Celldömölk felől a lágerhez, meglátogatni az ott őrzött férfiakat, de nem engedték be őket. Halálos cseresznye Dr. Simon Ferenc néhai jegyző lakását is elfoglalták Hetyén a szovjetek, mivel a család 1945. májusában tért csak haza. Nagylelkűen kaptak egy szobát saját házukban - igaz, géppisztolyos őr állt előtte -, sőt még önnön konyhájukat is használhatták. A kapura embernagyságú Sztálin kép került, mellé őrbódét állítottak. A tyúkólban fodrászműhelyt, a pincében büntetőbunkert rendeztek be az „elvtársak”. Az egykori jegyző lánya, Simon Katalin katolikus kántomő így idézte fel az akkor történteket: „Nálunk volt az irattáruk is, egy kicsi, keskeny szobánkban pedig vörös szőnyeget terítettek az ajtótól az ablakig, az ablak alatt egy szoborszerűség állt, kis léckerítés határolta. Állandóan oda jártak tisztelegni. (Ez nem lehetett más, mint a szovjet laktanyákból jól ismert krasznaja kómnata - vörös szoba -, ahol a Generalisszimusz, vagy háborús időben az adott front parancsnokának szobrát, vagy képét helyezték el. Cseresznyeéréskor három katona lopni akart a fáról a kertünkben, de a tisztjük elkapta őket. Hallottuk a lövéseket, oda lettek állítólag elásva a fa 20
