Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Szalay Károly: Asteropaeus és Fortunata
eszem több mint másoknak. Mert idejében abbahagytam. Igen, igen. Az eszem jobban vágott mint a kardom.- Mi az ördögöt csinálsz ezután Asteropaeus? Kaszárnyában, fegyelemben, elszigetelve a civil világtól, töltötted le az életedet. Egy dologhoz értettél, a mészárláshoz. Tudom, tudom. Minden leendő gladiátor abban regménykedik, hogy megszabadul a bányamunkától, a keresztrefeszítéstől, fölszabadul a rabszolgasorból, visszanyeri szabadságát és hazautazhat. Talán még meg is gazdagodik. Mindezt el is érheti talán. De visszailleszkedni nem tud soha többé. A közönséges hétköznapokba.- Nem tudom ki vagy, honnét jöttél, bele se kezdj, nem érdekel. Unlak akár a többit, de azt mégis megmondom: ostoba vagy. Jegyezd meg: jobb ellenséges, idegen közegben élni mint barátok közt meghalni az arénában. Iszonyodom az arénahaláltól. Három évtizede iszonyodom és vert ki verejték minden mérkőzésem előtt, ha arra gondoltam, hogy az undorító tömeg szeme láttára ledöfnek. Talán ez az iszonyat..., a megalázó haláltól..., tartott életben. Hagyd abba Florus. Máskülönben barom vagy, ketrecbe való birka. Oroszláneledel. A gladiátor tudta, hogy Asteropaeus goromba fráter, de hogy ennyire vaddisznó legyen? Most mit csináljon? Nekimenjen? Puszta kézzel még veszedelmesebb mint fegyverrel. Összecsomagolja és ledobja a homokba. Vagy rávakolja a falra. Úgy tett hát, mintha tréfának fogná föl a dolgot.- Hiszek neked Asteropaeus. Azt mondják, mindig tudod mit beszélsz. Nem tököt lóbálsz a nyakadon. Miért tartasz hát ostobának?- Mert az az öszvérürülék ott lenn, halálra ítélt, és ezt te nem veszed észre. Az a mocskos mészáros.- Miből gondolod? - csudálkozott Florus. - Hiszen a lanista még prémiumot is fizettetett az aedilisekkel a herculaneumbéli győzelmem után.- Hát éppen ez az! Miért így kegyes veled az a ravasz dög?- Azt mondta a gazda, hogy jutalmul pihenhetek. Akár két-három hetet is.- Hét éppen ez az. Miért ilyen jóságos? kérdem újra. A pihenés a mi mesterségünkben halálos ítélet. Sybillai átok: legyen jó hozzád a lanista és ne gyötörjön. Hát ez a mocsok vágóhídra preparál! Nem hiszed el? Te aztán valóban elmondhatod majd: Ave Caesar, morituri te salutant. Mert odamégy, a halálba. Már várakozik rád az avernusi tavon a ladikos. Mert a lanista összepárosít egy névtelen senkivel, de jól edzett gladiátorral. Mindenki rád fogad, nagy pénzeket, csak a gazda az ellenfeledre, s te meghalsz, ő pedig nyer. De megvigasztallak. Én is ellened teszek majd, s elviszem a gazfickó fele nyereségét. Több lesz mint százhét győzelmem jutalma. Florus elkedvtelenedett:- Asteropaeus. Hálából, hogy őszinte voltál hozzám elárulok egy titkot. A herculaneumbéli győzelmem előtt nagyon féltem, s ezért végigjártam az istenek templomait és könyörögtem, hogy segítsenek meg. Mindjárt, a hátunk mögött, a Nagyszínház mellett leborultam Isis szentélyében, mondtam, mondtam a magamét, de nem történt semmi. Átmentem a szomszédos Zeus Meilichios oltára elé, de csak a szél zúgását hallottam s a kövek fura pattogását. Észrevetted-é, ha egyedül vagy a régi kövek között, muzsikálnak az oszlopok, mintha egy katonai tábor afrikai legényeinek esti dobolását és 199
