Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Tornai József: Százezerszer meg ezerszer; Az Oltárkő (versek)
TORNAI JÓZSEF Százezerszer meg ezerszer A pillanatot, a szétrepedt pillanatot, a szerelmet, a kettétört és elsorvadt szerelmet, az ifjúságot, a megérett és fájáról szélben letépett ifjúságot te megó'rzöd, tudom, de ki vagy te, százezerszer meg ezerszer boldog Nó' százezerszer meg ezerszer boldog Férfi, boldog Semmiség, boldog Szülés és Születés, szent Elhagyás és szent Visszatérés, ki vagy te, százezerszer meg ezerszer Fölüvöltő és Elhallgató, százezerszer meg ezerszer Sötétségbe-szabadító és Hajnalba-temető? Deres jégpáncélban a Gyilkostó, vastag pikkely-hó az Oltárkő alatt, mínusz tíz fok még áprilisban is, és a mély, hajnali fenyőrengetegek gyémánt-pántosak. Raktam-raktam fahasábbal a kályhát, dermedő kékeslila gyergyói éjszaka, de a paplan fészkén ott voltál te és benned ölelésem zápora. És a végső nász előtt-alatt csókok a szádon, bőrödön, parfüm-fátylaidon, aztán, mint ősasszonyok szoktak, kiáltva megfordultál, te gyöngeség és hatalom. 194 Az Oltárkő
