Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Tornai József: Százezerszer meg ezerszer; Az Oltárkő (versek)

Az ablakok össze-visszacsapódtak, fenyők állták körül öledet, tavasz zendült föl, és a Gyilkostó zöld hullámokkal lüktetett.

Emlékszel a kiterülő égboltra: ágyékunk ködös csillagképeire?

A Nyilas meg a Mérleg úgy szakadt ki belőlünk, mint isten szájából az Ige.

Ott, évezredeket átforogva, tenyeremben arcod, fülemben szavaid, ott akkor nemcsak megnyitottad, de védő fénnyé is hevítetted a Misztérium aranyajtait.

Csak a mi derengő két egy-testünk, néha fölélesztettem a tüzet.

Egyre mélyebbre húzott egymásba az idő, és az Oltárkő egyre följebb emelkedett.

195