Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Kiss Anna: A gólyák az angyalokkal repülnek (játék)

(kísérik el a plébánost, hozzák a tanítót, néznek egymásra. A sira­lomházban a plébános imába mé­lyed, hoznak, belöknek valakiket, őt kísérik Kajafáshoz. Veréssel fo­gadják. Ugyanaz a mellékszínhely, a Sátán is ott) KAJAFÁS Nem hajlandó sem­milyen e gyüttműkö dós re, nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy itt a réginek nyoma sem maradhat! PLÉBÁNOS (arcán végigcsorog a vélj Az ember régi. Ön is. (a mellékszínhely elsötétül. Úton a siralomházba. Veronika jön, meg- törli a plébános arcát. A kendőn maradt képmás) (a siralomház. Jön a börtönőr a ta­nító anyjával, kosárban szőlő és ci­pó. Az eddig történteken kívül tar­tott más rabok közül kiválik az I. II. férfi. A két fiút anyjuk egybe­öleli) BÖRTÖNŐR (szétnéz, majd hal­kan) Megvan az ítélet. TANÍTÓ Kötél. BÖRTÖNŐR De se bizonyíték, se tanúk, a tizennégyes orosz fogoly is maguk mellett vall, meg kell hogy változtassák! (T. öccsére, aki asszonya piros kendőjét nézi egyre) Vele nem is tudnak mit kezdeni, ammiatt a szegény asszony miatt. A fellebbezés élet! (visszahúzódik) TANÍTÓ Élet. T. ÖCCSE Mikor odaát kikötöttek egy krumpliért, még tudtam, mi az. TANÍTÓ Én ezektől nem kérek kegyelmet. (anyjuk meg-megtántorodva hátrál ki, vasajtódörrenés) (madár szó) Talán a szél hiányzik majd legjobban, az eső meg a kerékpár zörgése... A por szaga... Nem volt ilyen aszály vagy száz éve. 186

Next

/
Oldalképek
Tartalom